Csáth Géza nekem eddig valahogy mindig kimaradt. Az irodalomórákról nagyjából annyi rémlett, hogy az egyik legkedvesebb íróm kuzinja volt, fiatalon meghalt. Aztán tavaly elég sok cikk, kiállítás jött szembe vele kapcsolatban, de egyikben sem mélyedtem el igazán, így a soron következő könyvvel kapcsolatban sem voltak előzetes ismereteim.
helikon/libri
Felbuzdulva azon, hogy minden előítéletem ellenére mennyire szerettem a Márai-kötetet, prekoncepcióimat félresöpörve, Hugo könyvének elolvasását annyira nagyon nem halogattam.
moly
Valahol ezzel a könyvvel indult az idei év végi Helikonos mélyrepülésem. Értem ez alatt, hogy egy-egy kötet elolvasása között hetek telnek el, és a megírásig bőven több mint egy-másfél hónap... Szóval ha a következő néhány kötet esetében szűkszavú leszek, annak az lesz az oka, hogy ebből az időbeli távolságból már csak a legerősebb benyomásokra emlékszem. Ellenben év végéig szeretném utolérni magam, úgyhogy lehet, hogy most egy kicsit sűrűbben fogok posztolni. Na de ez a bejegyzés nem a magyarázkodásokról kellene, hogy szóljon, hanem Márairól, úgyhogy vágjunk is bele!
Veresi könyvesbolt
A legutóbbi posztban írtam róla, hogy az egész kéktúrázás onnan jött, hogy kitaláltuk, hogy az idei őszi kiruccanásunkat kirándulással akarjuk tölteni. A szakasz kiválasztásához két feltételem volt: mivel piszkosul nincs állóképességem, kezdésnek olyan helyre menjünk, ahol nem kell napi 10 km-nél többet kutyagolni, s nem kell nagyon magas hegyeket megmászni. Így magától értetődik, hogy az összesen 40 km-es, Nagy-Hideges-Csóványosos börzsönyi szakasz mellett döntöttünk.
Ez a kötet jó példa arra, hogy miért is csinálom ezt a Zsebkönyv-olvasós-sorozatot. Mert ha nem határoztam volna el, hogy sorban elolvasom az összeset, valószínűleg soha nem vettem volna a kezembe ezt az írást. (Amit így is méltatlanul sokáig tologattam, egyéb olvasmányokat elé sorolva.)
moly
Azért furcsa erről a kötetről írni, mert nemrég írtam Alice első kalandjairól, s valamikor a blog első évében a címbeliről is. Így ennek a bejegyzésnek a megírását azzal kezdtem, hogy elolvastam a korábbi vonatkozó posztjaimat.
helikon/libri
Plutarkhosz és Kafka közé becsúszott pár nyaralós regény. S bár kedvenc kikapcsolós könyveim közé tartoznak Lőrincz L. László történetei, mégis, miután kettőt elfogyasztottam belőlük gyors egymásutánban, üdítő élmény volt Kafkától A per.
helikon / libri
Elég különbözően állunk a gyalogtúra műfajához. Greffi mindig lelkesen mesél a gyerekkori családi kirándulásokról, az iskolai vándor- és vízitúrákról. Én viszont negyven kilóval ezelőtt, aktívan sportolós korszakomban is hidegrázást kaptam az erdőn-mezőn talpalástól, s ez azóta sem sokat változott.
Előzetesen tartottam ettől a könyvtől: ha van olyan műfaj, amit nagyon nehezen olvasok, az az életrajz. Végül az előítéleteim ebben az esetben igaztalannak bizonyultak, egészen kellemes olvasmányélmény volt Plutarkhosz kis könyvecskéje.
helikon/libri
Ahhoz képest, hogy az újgenerációsok közül való, meglepően jó ez a könyv. Értelmes, többé-kevésbé kitalált szereplők, izgalmas történet, érdekes történeti helyzetek leírása. Kár, hogy olvasás közben végig azt éreztem, hogy erős hatást gyakorolt a szerzőre A szürke ötven árnyalata.
moly
Nagyon durva ritmusváltást jelentett ez a kisregény az utoljára olvasott, hárommesélős Philippa Gregoryhoz (A Boleyn örökség) képest. De örülök, hogy erőt vettem magamon, és hozzálassultam Ábel meséjéhez.
helikon/libri
Elképesztően hosszú ideje és kötetek sora után végre egy olyan PG-regény, amit még nem olvastam és tudtam szeretni! Annyira jól esett végre egy élvezhető írás (még ha a régiek közül is való), hogy nem győzök lelkesedni.
moly
Azt hiszem, ha VIII. Henrikre gondolunk, Boleyn Anna az első nő, aki eszünkbe jut asszonyainak sorából. A regényfolyam több darabjában előkerült már a karaktere, mint vetélytárs, és most elérkezett az a kötet, amiben személyesen is megismerjük.
libri
Nemrég írtam már egy kötetről, ami Austen "zsengéit" mutatja be az olvasóknak, arról igazán nem voltam jó véleménnyel. Hasonló műfajú ez a kis könyvecske is, de ez már a befogadható kategória.
moly
Amint arra a legutóbbi bejegyzésben felhívtam a figyelmet, jelenleg sajnos hónapokban mérhető az eltelt idő egy-egy könyv olvasása és a vonatkozó bejegyzés megírása között. Philippa Gregory regénye felbosszantott annyira, hogy ennek ellenére hosszabb véleménynyilvánítás szülessen róla. Na ez a könyv nem az, amiről ugyanez elmondható lenne.
moly
Már a tavaly év végi hajtásban is sikerült összeszednem egy jókora csúszást az olvasmányok és megírásuk között, de ahelyett, hogy ezt behoztam volna, egy annyira hajtós időszakba csöppentem, hogy konkrétan hónapokkal ezelőtt olvastam azokat a könyveket, amiket a következő napokban megírni készülök. Ezzel a felütéssel lássuk Philippa Gregory legrosszabb írását ebben a regényfolyamban, amit őszintén nem ajánlok senkinek.
moly
Az előző olvasmányélmény bosszankodásai után igazi felüdülés volt Alice története. A sztoriról nem fogok most írni, nem hiszem, hogy van akinek legalább nagy vonalakban nincs meg. Annál inkább az egyéb benyomásokról.
helikon/libri
Jane Austen az egyik olyan szerző, akitől a legtöbbet olvasok - ez tudott. Rajongom a humorát, a stílusát, az éleslátását - ez is tudott. De ezt a kötetet kiadni: Jane Austen munkássága elleni merénylet.
helikon/libri
Rövid leszek: ezt is hetekkel ezelőtt olvastam, és azóta további négy könyv egymásra rétegződő olvasmányélménye homályosítja ezt. Azért egy rövid összefoglalóra és kiértékelésre telik az élményből.
libri
Újra Poe, ezúttal kicsit más jellegű írásokkal. S a fenti címet is kiegészítem: Az aranybogár és más történetek.
moly