MERLE MEGMONDJA

Az első befejezett szakasz - OKT 15/2-16/1 (Pilisszentkereszt - Dobogókő - Pilisszentlászló)

2021. január 13. 13:43 - morgen hart

Hosszú ideig terveztük, hogy befejezzük az első, félbehagyott szakaszunkat (15. szakasz: Rozália Téglagyár - Dobogókő), amit Pilisszentkereszten szakítottunk meg, attól tartva, hogy ránk esteledne Dobogókőig, s nem tudunk hazajönni. Valamivel hosszabb ideig halogattuk, mint én ennek a beszámolónak a megírását, pedig október 23. sem éppen tegnap volt - amikor megejtettük a címszereplő túrát. Ennek ellenére nagyjából emlékszem, csak számokat nem tudok majd mondani, hogy mennyi idő alatt teljesítettünk - de ezzel talán jobban is járunk.

Szóval, tavaly, október második hetében csekkoltuk az időjárás előrejelzést, s arra jutottunk, hogy október 23. éppen ideális lesz a 15. szakasz befejezésére, hozzácsapva a 16. első két pecsétjét is. Úgy voltunk vele, hogy egy év kihagyás után ez a kényelmes 14 kilométer pont megfelel majd a kondíciónknak.

Az időjárás kellemesen enyhének, kimondottan naposnak ígérkezett, és sikerült úgy elindulnunk, hogy a elérjük a buszt, amivel a szokásos délelőtt 10 helyett már 9-re az indulási ponton leszünk, így hát roppant elégedettek voltunk magunkkal. Aztán a HÉV-en gyanakodva tekintgettünk az ablakokon túli szürke miazmára, mint időjárásra, valamint az óránkra, ami szerint megállónként két-két perc késést szedtünk össze, s Pomázhoz közeledve, lelki szemeinkkel már láttuk is az óránként induló busz hűlt helyét. Mikor végül befutott a szerelvény az állomásra, velünk együtt számos túrázni vágyó loholt futólépésben a még bent álló jármű irányába, megduplázva ezzel a busz közönségének amúgy is maximálishoz közelítő létszámát. Maszk volt, távolságtartás kevésbe, de mindenki felfért, s már csak az innen-onnan felhangzó, az időjárás előrejelzés megbízhatatlanságát méltató kommentárok jeleztek némi aggodalmat.

20201023_085057.jpgPilisszentkereszt, Felső Kocsma

Pilisszentkeresztre érkezve beléptünk a Felső Kocsmába egy üvegpohárkás presszóra, majd neki is indultunk a ködnek. Merthogy az időjárási rendellenességet köd alkotta, ami elfelejtett felszállni. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy Dobogókőhöz közeledve egyre tisztább volt az ég, s mire az Eötvös Lóránd Menedékházhoz érkeztünk pecsételni, már ragyogóan sütött a nap. Amúgy elképesztő tömeg volt, rengetegen érkeztek autóval, hogy a környéken kisebb körtúrát tegyenek, s gyönyörködjenek a kilátásban. Ami végülis tényleg lélegzetelállító volt, hiszen az ember nem minden nap látja egy hatalmas ködfelhő tetejét. (Velem legutóbb ilyen Tenerifén volt, bár ott az egy héten át ránk telepedő esőfelhők tetejét láttuk az El Teidéről....)

Pilisszentlászló-Dobogókő

 

20201023_110503.jpgKilátás Dobogókőről

Dobogókő

Továbbindulva csak pár percig tartott a lendület, az egykori Hotel Nimród csontváza akasztott meg bennünket. Meg engem ki. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy egy ennyire népszerű turista célponttól két lépésre ott áll teljesen közveszélyes állapotban egy szellemszálló, ami éppúgy felkelti a túrázók érdeklődését, mint a kisgyerekes családokét. A szálloda környékét elhagyva végül láttunk egy kifüggesztett figyelmeztetést, ami a velünk ellenkező irányba haladókat szólította fel arra, hogy térjenek le a Kékről, és nagy ívben kerüljék a Hotel környékét, mert veszélyes. A saját irányunkban nem láttunk ilyen felhívást.

Hotel Nimród

Kíváncsian vártam a Makovecz Imre által tervezett síházzal való találkozást, de mielőtt odaértünk volna, egy hatalmas kéményekkel tűzdelt jurta-sor állta az utunkat. Ezeket a képződmények talán még a szálloda elhanyagoltságánál is kevésbé tudtam értelmezni. Ott vannak, slussz. A síházhoz érve két nagyobb túrázó csoporttal is összefutottunk, hál'Istennek ők nem kanyarodtak le a Kékre a sípályánál, így magunk folytattuk utunkat.

20201023_121812.jpgEz a jelzés vajon mit jelent?

A Bükkös-patak völgyébe ereszkedvén a ködfelhőben is újra elmerültünk, és elismeréssel adóztunk minden szembejövőnek, akik éppen megmászták a lefelé is elég durva utat. A Sikárosi-réti séta még úgy is a túránk egyik legszebb szakasza volt, hogy ködbe burkolózott a táj. Az egy kicsit rosszul esett, hogy az erdészház előtti pecsételőhelynél nem volt egy pad, vagy valami, ahova leülhettünk volna ebédelni - az egyetlen, erre alkalmas farönk már foglalt volt. Végül visszatérve az erdőbe, a Lenkó-emlékműnél telepedtünk le. Amíg itt üldögéltünk, számos túrázó csapat haladt el mellettünk, vagy épp csatlakozott hozzánk.

20201023_130627.jpgAz egyetlen vadállat, aki keresztezte az utunkat

Dobogókő - Pilisszentlászló

Innen végül egy nekifutásra mentünk Pilisszentlászlóig, nagyrészt erdei, helyenként aszfaltozott úton, ahol nem is volt kérdés, hogy a Janosikova kocsmában pecsételünk. Itt legnagyobb örömünkre akkor éppen fogyasztani is lehetett még.

20201023_152336.jpg

Hát így volt az októberi túránk.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mememo.blog.hu/api/trackback/id/tr2716386194

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása