Elképesztően hosszú ideje és kötetek sora után végre egy olyan PG-regény, amit még nem olvastam és tudtam szeretni! Annyira jól esett végre egy élvezhető írás (még ha a régiek közül is való), hogy nem győzök lelkesedni.

 moly

A történet még mindig VIII. Henrik körül forog, egészen meglepő mesélőgárdával. Az alaphelyzet: Boleyn Anna kivégzése, és Jane Seymour gyermekágyas halála után, az öreg és kövér Henrik új feleséget keres. A történetmesélésben három nézőpont váltakozik végig. Látjuk a történetet Jane Boleyn, a Boleyn nővérek egykori, kattant sógornőjének szemüvegén át. Mesél nekünk Klevei Anna, a reménybeli új királyné. És kap egy szálat Howard Katalin, akiről a könyv kezdetén csak azért tudjuk, hogy bármihez is köze lesz érdemben, mert tanultuk történelem órán.

Azzal kezdem, ami egyedüliként zavart ebben az írásban. A regény (nekem kicsit túlságosan is) jelentőségét vesztett mellékszereplője maga Henrik. A három nő történetmesélésében az egykor daliás és ragyogó ifjú átalakul egy józan gondolkozásra képtelen, váratlan dührohamokkal és szeszélyével a környezetét, s az egész országát terrorizáló, hiú, telhetetlen, gennyedző sebű, állandó emésztési problémákkal küzdő, bűzlő öregúrrá. Oké, mindegyik narrátor a maga benyomásai szerint ábrázolja a teljességgel "fenségességtelen" uralkodót, de kicsit túlzásnak éreztem, hogy a bűzlő sebek és szájak, fing és impotencia ömlik az olvasóra, ha szóba kerül a király, akihez mindegyik mesélő kapcsolódik valamiképp.

Lássuk a kapcsolódásokat:

Először nem is értettem, hogy kaphatott szerepet Jane Boleyn. A másik Boleyn lányban kimondottan negatív szereplőként tűnt fel. A Boleyn-fiú, George felesége volt, és a testvérek elbeszélései, illetve néhány személyes feltűnése alapján egy kimondottan rosszindulatú, perverz, alattomos, neurotikus nő képe tárult elénk. Ehhez képest ebben a kötetben egészen normálisnak ismerjük meg, bár gyanúra ad okot, hogy az előző kötetből kiderült, hogy ő volt a koronatanú, amikor férjét, és annak nővérét, Annát vérfertőző házasságtöréssel vádolták meg, itt pedig folyton az elvesztésükön kesereg, és szeretetteli kapcsolatukról nosztalgiázik. Ám ahogy a történet előrehalad, folyamatosan bomlik ki a jelleme, és felszínre kerülnek olyan emlékek, amiket egyszerűen elfojtott, hogy jobb embernek érezhesse magát. És teljesen jogossá válik a szerepe is, mint a mindenkori királynék udvarhölgye, aki az udvarban a szálakat mozgató egyik legnagyobb család tagjaként híreket hoz-visz, és cselszövések felett bábáskodik.
Az ő történetszálán keresztül az udvar életét, az udvari intrikákat, az ország sorsát valójában irányító nagy családok működését látjuk, valamint személyes történetén keresztül a Boleyn-család bukásának hátterét ismerjük meg.

Klevei Annával akkor találkozunk először, mikor Holbein elkészíti a portréját a király számára. Egy olyan nőt látunk, aki nagyon nem találja a helyét a saját családjában. Akiben szigorú neveltetése, önuralma és szerénysége ellenére kizárólag kivetnivalót keresnek és találnak, az esetek többségében képmutató szeszély alapján. Létfontosságú számára, hogy kitörjön ebből a körből, és egyetlen módnak a mielőbbi férjhezmenetel látszik. Így valódi áldásnak tűnik, mikor megtudja: Henrik őt választotta. Egészen az első találkozásig, ami olyan rosszul sül el, hogy viharos gyorsasággal rámegy a házasságuk. De nem is ez az érdekes az ő történetében. Számomra ő lett a legszerethetőbb Gregory-karakter a sorozatban. Anna józan gondolkodású, próbál kiszakadni a családja negatív nyomása alól, s miután felismeri, hogy Henrik a házasságuk befejezését fontolgatja, támogatók és segítők nélkül állja ki a próbákat, míg végül megbecsült, fiatal, független, gazdag nőként kerül ki a helyzetből, melyet elődjei egyike sem mondhat el magáról.

Howard Katalint alapvetően áldozatként ábrázolja a szerző. A történet elején egy gondtalan, csacska lány, akinek a legnagyobb problémája, hogy nincs elég csecsebecséje, és hogy nem veszi észre a fiú, aki tetszik neki. Butácska, befolyásolható, semmit nem tud igazán komolyan venni, ellenben veszélyesen csinos. Nagybátyja, aki a teljes Tudor-uralom egyik legnagyobb báb-mestere, benne látja meg a Howardok újbóli trónközelbe kerülésének lehetőségét, így az udvarba hozatja Anna udvarhölgyeként, s az intrikus Jane Boleyn gondjaira bízza. Az első feladata, hogy a királynétól elhidegült Henrik figyelmét magára vonja, majd nagyot gondol a nagybátyja, s egyenesen a trónra ülteti. Katalinnak - Annával szemben - nem nagyon van döntési lehetősége, s mint minden Howard-lány: eldobható. Az ő tragédiája, hogy ezzel egyedül ő nincs tisztában.

Jó könyv volt, mert érdekesek voltak a karakterek. Három eléggé különböző működési szintjét ismerjük meg az udvarnak, és annak ellenére, hogy tudja az ember a történet végét, izgalmas tud maradni a beteljesülésig. 

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.