Az, hogy grafomán vagyok, nem újdonság senki számára. Aki kicsit közelebbről, személyesen is ismer, az tudja, hogy nagyon sok dolog foglalkoztat egyszerre, annyi dolgot próbálok belezsúfolni egy napba, ami egy hétre is elég lenne. Van a munka, az tíz óra a napból. Marad tizennégy. Mihez is kezdjek vele? Bevásárlás, takarítás, sütés-főzés. Alap. Olvasás, egyrészt hogy ne bolonduljak meg, másrészt, hogy legyen miről írni. Blogolás. Témavadászat blogoláshoz. Babrálás: mindenkinek minden alkalomra személyre szabott ajándék, kísérletezés új technikákkal, néha magamnak is tudok valamit csinálni. Alapvetően nem gondolom magam szétszórtnak, de ennyi dologba azért már én is bele tudok veszni.
Ezen a ponton jönnek a cetlik és noteszek.
Egészen júniusig nagyjából az alábbiakat használtam ahhoz, hogy mindent észben-kézben tartsak:
- határidőnapló, teleragasztva posztitekkel,
- notesz a pénzügyeim kezeléséhez,
- notesz a blog vezetéséhez,
- notesz a babrálmányok számontartásához, határidejének rögzítéséhez,
- táblázat a falra kiragasztva az elvégzett és szükséges házmunkák szem előtt tartásához,
- cetlik, feljegyzések minden mennyiségben.
Működő rendszer volt, csak tudni kellett, mikor melyik füzetbe kell belenézni, hogy semmi ne felejtődjön el, és reménykedni, hogy nem kallódik el egy papírfecni sem.
Aztán egy este szembejött fészbúkon egy bejegyzés, egy külföldi honlap szerzője írta meg a tapasztalatait a Bullet Journalról. Volt egy megérzésem, kattintottam. Viszonylag gyorsan eljutottam a BuJo kitalálójának honlapjára, ahol megismerkedhettem az alapokkal, majd belevesztem a BuJo-közösség blogbejegyzéseinek tengerébe. Órákig böngésztem és nézelődtem, és tudtam, hogy nekem ez kell.
Na de kanyarodjunk vissza az előző bekezdés elejére. Mi is az a Bullet Journal? Gyakorlatilag egy napló vezetési rendszer. Egyszerű, de nagyszerű. Egy designer találta ki, és adta közre (mindent róla: itt találtok). A célja az volt, hogy a mai világban, amikor már a telefonod is folyton emlékeztetőkkel bombáz, ezerféle app és naptár áll rendelkezésedre, akkor lehetőséged legyen egy olyan analóg, technológia-mentes rendszerezés, naptár, tevékenységlista összeállítására, amit bárhova vihetsz magaddal, bármikor fellapozhatsz, visszanézhetsz, módosíthatsz, áttehetsz, egyben láthatsz.
A honlapon található gyorstalpaló a youtube-on is elérhető.
Ami nekem nagyon szimpatikussá tette, és aminek népszerűségét szerintem leginkább köszönheti, hogy egy teljesen személyre, saját igényekre szabható dologról van szó. Nem egy előre megrajzolt sémába kell belegyömöszölni a tartalmat, hanem saját magad számára alakítod a tartalomhoz a körítést. Amire szükséged van ahhoz, hogy elkezdj BuJo-t vezetni, egy üres füzet vagy notesz és egy toll. Valamint az BuJo rendszer alapszintű ismerete. A többi már csak rajtad áll.
A rendszer két lábon áll. Az egyik a felosztás. A tervező, a havi tervező és a napi tervező. Fogod a füzeted, az elejére készítesz egy tartalomjegyzéket, amibe folyamatosan bevezeted a gondosan megszámozott oldalak tartalmát. És már kezdődhet is a tervezés. Kinyitsz egy üres oldalpárt, és felosztod 4-6-12 részre, annak függvényében, hogy hány hónapot szeretnél benne végigvezetni. Majd lapozol, az egyik oldalra felírod a hónap napjait, a szemközti oldalra a dolgokat, amiket szeretnél megcsinálni, vagy meg kell csinálnod az adott hónapban. Ezeket a tételeket utána beírod a havi tervezőbe. A következő oldalon máris megkezdheted a napi tervezést. Minden nap csak egy napot tervezel meg. Beírod a tennivalókat, eseményeket, találkozókat. Nap közben kihúzod, ami már nem aktuális, további feljegyzéseket készítesz. Nap végén összerakod a másnapi napot (vagy másnap az aznapit, ízlés kérdése), ami az előző nap nem lett kipipálva, átrakod, vagy jelölöd magadnak, hogy a közeli jövőben be kell írni valahova.
A rendszer másik alappillére a jelölő-rendszer. Külön ikont kapnak a tevékenységek, a találkozók, a feljegyzések.
Most elhangozhatna a kérdés, miért is szenzáció ez? Ezt egy sima határidőnaplóval is megteheted. Valóban.
Random gúglis találati lista a "Bullet Journal" képkeresésre
Amitől többet tud a BuJo, mint egy bármilyen határidőnapló, az a rugalmasság és személyre szabhatóság. Amikor először kezdtem utánanézni a témának, azzal szembesültem, hogy a használói már-már művészetté fejlesztették a határidőnapló vezetést. Gyönyörű rajzokkal, kreatív sablonokkal, idézetekkel, kihívásokkal szórakoztatják egymást, s mérik össze a naplóikat. Tudtam, hogy erre nekem sem időm, sem energiám nem lenne. Én maradok az alapoknál, felduzzasztva a havi/napi rendszerező funkciót a saját rendszereim beillesztésével. A továbbiakban a saját adaptációmról, és annak továbbfejlesztéséről olvashattok. Ha másért nem is, szerintem azért érdemes, hogy lássátok, mi mindenre jó a BuJo, ha nem művészkedni akar az ember vele, csak tervezni.
2016 júliusában kezdtem a BuJo vezetést, két céllal: egyrészt mert úgy gondoltam, durván fél év férhet bele egy akkora noteszbe, amekkorát venni tervezek, másrészt mert úgy gondoltam, fél év használat elég lesz arra, hogy elmondjam a véleményemet a nemrég indított blogunkon.
A történet a notesz kiválasztásával kezdődött. Határozott elképzelésem volt, hogy milyen füzetet szeretnék, és milyet nem. A vágyam egy kevésbé ismert, de általam már bejáratott márka terméke volt. Egy cseh designer-csapat friss és látványos mintáival dekorált, letisztult, keményborítós változatot használtam akkor már másfél éve. Elmentem a beszerzési helyemre, ahol közölték, hogy nincs, idén lehet hogy már nem is lesz, ellenben határidő naplót még vehetek (hangsúlyoznám, június volt...). Ezen eldurrant aggyal berongyoltam a legközelebbi írószer boltba, és megvettem azt a noteszt, amit semmilyen körülmények között nem akartam - talán a legismertebb márka a műfajban, ennek megfelelően, akkori elgondolásom szerint indokolatlanul túlárazva, olyat meg nem veszek, pont mint ájfont, hiszen nem több mint státusz-szimbólum, ilyesmire meg ugye nem költök. De költöttem. Megvettem. Változatlanul drágállom, de a 2017/1 BuJomat is ilyenbe fogom írni, sőt, a munkához is ilyet vettem. Megszerettem. Már nem gondolom státusz-szimbólumnak, belátom az előnyeit. Ennyit a reklámról.
Nekem az A6 körüli formátum vált be.
További alapkellékek nálam: fekete és színes tűfilcek, mintás celluxok. A fekete toll az alap, a színesek a jelölések további árnyalására valók. Ha a videót megnéztétek, láttátok, hogy a négyzetek jelölik a tevékenységeket, a körök az eseményeket. Nálam a négyzetek különböző színeket kapnak, annak függvényében, hogy mihhez kapcsolódik a tevékenység: blog, babra, házimunka, sport, és még sorolhatnám (kb 12 színt használok... és igen, az elején még puskáznom kellett, hogy melyik színt mire választottam). Ugyanígy különböző színű pöttyök jelölik a családi, baráti, munkaügyi összejöveteleket. A színes celluxra mint jelölőkre azért volt szükség, mert különböző, menet közben hasznosnak tűnő listák kerültek be random helyekre, és ezek megtalálását könnyítették meg, a tartalomjegyzékkel együtt használva.
A tartalmat a következő hasznos funkciókkal hízlaltam fel:
A legelején fél éves tervező, főként a szülinapokkal, előre fixált, fontos eseményekkel. A havi tervezőt gyakorlatilag változatlanul használom. Ezt követi egy havi pénzügyi tervező, napokra és kategórákra lebontva - mikor mennyit költöttem mire. Hasznos, és néha kellemetlen tükör ez. Ami eddig nem volt, mert úgy alakult, hogy pont júliustól nem volt rajtam ilyen felelősség, de most bekerül egy újabb táblázat: a házimunka-mátrix. Azt illesztem be a naplóba, ami anno a falra volt kifüggesztve. Ezután jön a napi tervező. De nem ám csak úgy napi tervező... Egy hét nálam két oldalpár. Az első oldalpárra egy heti feladatlista (ez is saját funkció) és három nap, a következő oldalpárra a maradék négy nap kerül. Az oldalpár első oldalán a napi tevékenység- és eseménylista szerepel, vele szemben a nap közben elfogyasztott ételek, italok listája - olyasvalakinek, aki szinte nonstop diétázik (elvben), hasznos dolog a kajanapló. Ennyi a napló része.
Ami miatt a celluxokkal tele volt tűzdelve a 2016/2-es BuJo, de a 2017/1-esben már a legelejére vannak kigyűjtve: a különféle listák, jellemzően ezek is kipipálós, előrehaladást rögzítő felsorolások. Csak hogy párat említsek belőle: babra-lista, orvos rendelési ideje, blogtéma-lista, heti mérlegelés, olvasmánylista, pénzügyi tervezés. Biztos hogy a következő fél évben is lesz olyan téma, amihez nélkülözhetetlen lesz listát írni március második hetének első és második fele között, és a tartalomjegyzéknek köszönhetően könnyen vissza is lehet keresni, de amit tudtam, azt most letisztáztam az előző hat hónap tapasztalatai alapján.
Persze el tudom képzelni, hogy sokaknak nincs igénye egy ilyen jellegű naplóra. Greffi a mai napig nem érti, mire jó ez, de örül, hogy én boldog vagyok tőle. Az öcsém egyszer végigpörgette, és csak annyit jegyzett meg, hogy jó sok szabadidőm lehet (pedig dehogy!). De ha valakinek nagyon sok tevékenységet kell összeegyeztetni, és ezeket jobb egyben látni, hogy ne szerveződjenek egymásra, rendkívül hasznos. Az sem árt, ha az ember szeret kézzel írni, könyvet, füzetet kézbe venni. Én rajongom, hogy tényleg egyben látok mindent, főleg azokat a dolgokat, amiket nem csináltam meg, amikor kellett volna, és a kitűzött nap elteltével nem merül feledésbe.
Számomra a legnagyobb nehézséget az okozza, hogy megtaláljam azt a tíz percet, amikor meg tudom tervezni a következő napot. Amíg a reggeli programom lazább volt, a reggeli kávé mellett összeraktam, megírtam az aznapi programot. Aztán bekeményedtek a reggelek, hetekig ebédidőben írtam a napot, az valahogy nem volt az igazi. Most munka után, még az irodában, mielőtt hazaindulok, írom meg a következőt.
Még jó, hogy nincsenek szabályok, csak alapelvek.
