"Erdődy-Erlauer képviselte a régi nemzedéket. Ő az első fülkében kotolt, rámeredve kézirat papírjára, melyre egész délután csak ennyit írt: "Az életem olyan..." De azóta se tudta folytatni. Nem tudta, hogy milyen az élete, nem tudott rá hasonlatot találni, ami nem is volt csoda: Erdődy-Erlauer élete semmihez sem hasonlított, az pont olyan volt, mint az ő élete."
Moly.hu
Kosztolányi bevallottan nagy kedvencem. Esti Kornélt eddig valahogy mégis elkerültem. Először talán azért, mert sokáig idegenkedtem a novella műfajától. Aztán amikor ez már nem jelentett volna gátat, akkor már arra vártam, hogy majd ha sikerül megszerezni a HZSK-kötetet. Végül eljött ez a pillanat is, így belevágtam Esti Kornél történeteibe.
Őszintén szólva egy kicsit csalódtam. Látatlanban azt gondoltam, Esti Kornél egy megátalkodott, korhely figura, arcpirító viselkedéssel, vállalhatatlan kalandokkal. Valahogy ilyennek képzeltem a Kosztolányi decens polgári énjét önmagáról lehántó irodalmi alteregót. Erre mit kapok? Egy helyenként kicsit önző - de ez a legnagyobb hibája - érzékeny, játékos, humoros alakot. Megszerettem. És végre megláttam a rokonlelkűséget, ami Kosztolányit összekötötte Karinthyval. Összességében ennek az Esti Kornélnak jobban örülök, mintha a várakozásaimnak megfelelt volna.
A kötetben tizennyolc novella van, egymástól nagyon különböző történetek, amiket csak a címszereplő kapcsol össze. Sokban ő maga nem is szerepel, csak elmeséli őket. Nekem azok az írások tetszettek a legjobban, amik valamilyen szellemes ötlet köré épülnek, legyenek csak villanások vagy már-már idegőrlően túlírtak. Ilyen volt a "becsületes város" sztorija (4. fejezet), az örökség elherdálásának nehézségei (6. fejezet), a világ legelőkelőbb szállodája (11. fejezet), Baron Wilhelm Eduard von Wüstenfeld közel negyven oldalas alvása (12. fejezet), a kleptomániás műfordító tragédiája (14. fejezet), és Ürögi Dani megjelenése (17. fejezet). Már-már Örkényi ötletek, Kosztolányi világlátása szerint megírva. Zseniálisak. Szerintem.
Sokat gondolkodtam, mi legyen a bevezető-idézet, mert többet is kigyűjtöttem. Amit végül választottam, Erdődy-Erlaurerrel, nem a fentebb kiemelt fejezetekben szerepel. Két ok miatt döntöttem emelett: egyrészt mert rajongom, hogy Kosztolányi leírja azt, hogy "kotol"; másrészt mert Esti Kornél történetei nekem erről szólnak: mindenki élete egyedi, senki máshoz nem hasonlítható.
A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.
