"Tény és való, hogy hat golyót röpítettem a legjobb barátom fejébe; ám jelen beszámolómmal reményem szerint mégis be tudom bizonyítani, hogy nem vagyok a gyilkosa."

Libri

A legutóbbi Lovecraft novellagyűjteménytől (Onnan túlról - HZSK 74.) nem voltam elragadtatva, talán pont ezért izgatottan vártam, hogy sorra kerüljön az Árnyék Innsmouth fölött. Ebbe a kötetbe három hosszabb novella került: a Cthulhu hívása, a címadó Árnyék Inssmouth fölött és A dolog a küszöbön. Cselekményleírásokra most se számítsatok, a Lovecrafthoz hasonló szerzők írásait tuti nem spoilerezem el. :)

A Ctulhu hívása tetszett a képszerűségével, az atmoszférájával. Leginkább ez emlékeztetett az előző kötetben kedvenc Álmok a Boszorkányházban című írásra, ebben hasonlóan mutatkozott meg Lovecraft világteremtő képessége. (És végre Cthulhu is átlépett az ismereteimben a popkulturális figurából a Lovecraft-i alakká.)

Az Árnyék Innsmouth fölött már egy hosszabb lélegzetvételű horrormese. Mai fejjel kicsit talán kiszámítható (a gyanútlan narrátor a környékbeliek által messzire elkerült városban ragad, és sorra fejtődnek fel előtte a rejtélyek...), de a végső csavar nálam nagyon betalált.

Egyértelműen A dolog a küszöbön volt a kedvencem. Az alapmotívuma nem újdonság egy mai olvasónak, számtalan változatban láthattuk, olvashattuk már. De egyrészt Lovecraft azért jóval korábban írta meg, másrészt tényleg hátborzongató történet. Talán azért is, mert itt már nem feltétlenül az idegenekkel akar ijesztgetni, hanem előkerülnek az emberi motivációk is.

Ez volt az a novella, ami miatt már itt pihen a polcomon a Lovecraft-összes első kötete, mert most már mindent is el kell olvasnom tőle, látnom kell, hogy honnan hova fejlődtek az írásai, hogyan áll össze a világa. És ha mást nem is, a küszöbön álló dolgot egyértelműen ajánlom minden érdeklődőnek. (Amúgy a bevezető idézet is ebből a novellából származik.)

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.