"Ébredés az O'Hare repülőtéren, majd irány Chicago belvárosa.
Állítsuk az óráinkat egy órával előre.
Ha váratlanul idegen helyen ébrednék fel.
Ha váratlanul idegen időben ébrednék fel.
Miért ne ébredhetnék fel idegen bőrben?"

Moly.hu

Sajnos nem beszélhetek a harci klubról. De tényleg. "A harci klub második szabálya: egy szót sem a harci klubról."

Na jó, azért a regényről pár mondat belefér. Aki kíváncsi a sztorira, az olvassa el a könyvet. Ha valaki nem akar olvasni, az nézze meg a filmet Edward Nortonnal és Brad Pittel. Aki látta a filmet, az ismeri a sztorit, tehát a történetismertetést most át is ugorhatjuk.

Nem egyszerű olvasmány egyébként, főleg közvetlenül a Félelem és reszketés... után. Ha annak a szorongás volt vezérmotívuma, akkor ennek talán az elidegenedettség, a sodródás - amikor az ember úgy érzi, elmegy mellette a valódi élete, miközben ő egy látszatéletben teljesedik ki. Erre többféle válaszlehetőség is van, ennek a történetnek a főszereplője egy egészen szokatlan megoldást választ.

Anélkül, hogy spoilereznék (tekintettel azokra, akik esetleg nem ismerik a sztorit), azt egy kicsit sajnálom, hogy vagy húsz éve láttam a filmet, mert így a két férfi főszereplő egymáshoz való viszonyának fokozatos feltárulása nem tudott akkorát ütni, mint amekkora lehetőség van benne.

Olvasás közben eszembe jutott amúgy egy Babits-regény, A gólyakalifa, abban volt egészen hasonló a felállás. Meglepő párhuzam, de szerintem megáll. Ami remek példa a véletlen egybeesésekre, mert azt, hogy Palahniuk nem olvasott Babitsot, le merném fogadni. :) Ő maga egyébként A nagy Gatsbyre hivatkozott, mint párhuzamra, ami ha jobban meggondoljuk, szintén megáll. Ebbe az egész fejtegetésbe csak azért bonyolódtam bele, hogy lássuk azt, hogy bár el lehetne intézni annyival ezt a történetet, hogy ez beteg és szomorú és zseniális és kultikus, de igazából a maga nyers módján egy olyan témát dolgoz fel, ami minden időben foglalkoztatja az embereket.

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.