Azért szeretem a Zsebkönyv-sorozatot, mert időről időre rávilágít az irodalmi műveltségem hiányosságaira, de aztán rögtön segít orvosolni is azt (részben). Például amikor ezt a regényt befejeztem, nem is értettem, miért nem olvastam a gimnáziumi irodalomórákon kívül soha Babitsot. Mármint saját művet, fordítások tekintetében nyilván megkerülhetetlen.
Libri
Ráadásul ezeken az irodalomórákon Babits, mint lírai szerző volt jelen, valahogy egyáltalán nem emlékszem, hogy szóba került volna, hogy prózát is írt. Ami persze nem zárja ki, hogy elhangzott a munkásságának ez a része. Na jó, nem ragozom tovább.
A lényeg, hogy most rácsodálkoztam Babitsra, mint regényíróra, és alig várom, hogy újra Babits-prózát olvassak.
A gólyakalifa egy rövid, magával ragadó regény, amiben egy fiatal értelmiségi fiú és (lelki)alteregójának egymásra eszmélését, az érvényesülésért való rivalizálását és egymásba fáradását követhetjük végig. Ahogy a végkifejlet felé haladt a történet, nem tudtam nem mellétenni gondolatban a nagy kedvencemet, Dorian Gray arcképét. Utóbbi - magyarul - pár évvel később jelent meg, de Babitsnak feltehetően nem okozott gondot eredetiben megismerkedni vele. Persze ez csak a saját műveltségemre támaszkodó, önkéntelenül húzott párhuzam, nálam okosabbak inkább Edgar Allan Poe hatását említik (többek között).
De ez mind nem is számít, olvasmányélmény szempontjából. Szóval maradjunk annyiban, hogy olvassátok Babits Mihály írásait, mert ma is érvényesek és élvezetesek.
A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.
