Azt hiszem, ha VIII. Henrikre gondolunk, Boleyn Anna az első nő, aki eszünkbe jut asszonyainak sorából. A regényfolyam több darabjában előkerült már a karaktere, mint vetélytárs, és most elérkezett az a kötet, amiben személyesen is megismerjük.

libri

A történetet nem ő meséli, hanem a másik Boleyn lány: Mary. Az ő neve is előkerült az összes korábbi regényben, ahol Henrik szeretői sorban követik egymást Aragóniai Katalin életében, de csupán epizódszereplő volt, végül mindig Anna jelent meg, mint igazi vetélytárs.

A regény elején Mary ifjú lány, elrendezett házasságban él. Nővére, Anna, aki a francia udvarban nevelkedett, hazautazik, mivel a szülei számára is kiszemelték a férj-jelöltet. S ekkor, váratlanul, mint a villámcsapás, a király udvarolni kezd az ártatlan Marynek. A lány nem igazán tud mit kezdeni a helyzettel, ám becsvágyó családja pillanatok alatt átlátja, milyen pozíciókat szerezhetnének meg, ha a királynak elismert Boleyn szeretője lenne. Így Mary férjét félreállítják, és a lányt beküldik a farkasverembe. Nem játszik szerepet, nem taktikázik, csupán beleszeret az ország leghatalmasabb emberébe, aki láthatóan semmire nem vágyik jobban, mint az ő társaságára. A család csillaga még feljebb emelkedik, mikor teherbe esik és gyermekeket szül a királynak. Első szülőszobai elvonulása idején (ez akkoriban több hónapos procedúra volt) Henrik figyelme és szenvedélye elkalandozott, és nem volt egyszerű visszaszerezni, így a második alkalommal Anna kapja a feladatot, hogy szórakoztassa az uralkodót húga távollétében, így ha el is pártol tőle a király, családban marad a befolyás.

Az eltelt időben Mary idősebb és érettebb lett, a Henrik iránti szerelem elkopott, megveti a családját annak becsvágyáért, és megveti önmagát, amiért nem tud tenni az ellen, hogy bábként rángatják. Így amikor felmerül, hogy Anna át kellene vegye a helyét, örömmel áll félre. Amit a család sem sejt, hogy Annának egészen más tervei vannak, mint amit számára kitaláltak. Ő nem akar egy lenni a szeretők közül. Ő az akar lenni, aki legyőzi a feleséget, Katalint, aki leigázza a királyt, és felül mellé a trónra. Ám ez nem egyszerű feladat, és állandó ellentét a nővérek között, hogy amíg az egyik egyre higgadtabb és távolságtartóbb, a másik egyre frusztráltabb, kimerültebb, és a cél minden eszközt szentesít számára.

Miközben Anna mindent feláldozva halad a célja felé, Mary éppen kibékül az egykor félreállított férjével, amikor az újra és újra lecsapó izzadós-kór miatt megözvegyül. Folyamatos függetlenedése tetőpontjához akkor jut el, mikor szerelemből hozzámegy egy, az udvarhoz tartozó közemberhez, s a családja szakít vele.

Már rengeteget írtam róla, és még csak az egyik szálát vettem elő a regénynek. Azért remek ez a könyv, mert rengeteg szálat fon össze nagyon ügyesen. A Boleyn lányok vetélkedésén és életének alakulásán túl Henrik és Katalin viszonyát is izgalmasan mutatja be, és azt a rengeteg politikai, diplomáciai és társadalmi eseményt, ami nagyobb részt valós történeti tényeket köt össze az egyes szereplők döntéseivel és motivációival.

Ez volt Gregory első regénye a Plantagenet-Tudor regényfolyamban, amit még további 14 követett. Én is ezt olvastam először, írtam is róla, még 2015-ben (az akkori nagyon negatív benyomáson annak ellenére sikerült túllépni, hogy akkor fogadkoztam, örökké fog tartani). Ám ha a szerző által javasolt kronologikus rendben vesszük elő a történeteket, mint ahogy ebben a bejegyzésfolyamban én is teszem, akkor a sorozat második harmadának vége felé kerül. Én pedig szükségét éreztem, hogy a történeti folytonosságot megismerjem, így konkrétan ennek a kötetnek köszönhető, hogy van ez a tematikus olvasónaplóm.

Ez egy olyan Gregory-regény, amit csak ajánlani tudok. Olvassátok, izgi.  

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.