Elképesztően régen, több mint fél éve született az utolsó Philippa Gregory-poszt, így éppen itt az ideje a következőnek, hiszen már tényleg csak néhány kötet van hátra a sorozatból.

moly

A királynő bolondját elolvasva arra jutottam, hogy nekem ez a kötet tetszett a legjobban. Íziben le is csekkoltam, hogy mikori. Persze, kiderült, hogy születési sorrendet tekintve a második, tehát közvetlenül A másik Boleyn-lány után készült. Ami a történetmesélést tekintve nem is annyira nagy ugrás, abban a történetben ugye Henrik ereje teljében váltogatja a Boleyn-lányokat, és lányai, Mária és Erzsébet még gyerekek. Ebben a történetben Mária és Erzsébet felnőtt nők. A kronologikus sorrendtől eltekintve, tematikusan a két regény közé ékelődött A Boleyn örökség, melyben Kleve-i Anna és Howard Katalin került sorra, majd A makrancos királyné, amiben Parr Katalin mellől hal ki Henrik. Csak hogy kontextusba helyezzük a sztorit így fél év kihagyás után.

Ami miatt szuper ez a könyv, hogy a később szakmányba' gyártott végtelenül egyszerű, egy darab történetszállal szemben, itt még történetmesélés zajlott, számtalan réteggel. Megismerjük az inkvizíció elől menekülő, hitüket és hagyományaikat féltve őrző kikeresztelkedett zsidók életét, az erős kezű uralkodó nélkül maradt ország főurainak lavírozását, Henrik lányainak, Máriának és Erzsébetnek az egymáshoz, a trónhoz, és az angol néphez való viszonyát, a katolicizmus és protestantizmus harcát, az udvar mellékszereplőinek életét, az okkultizmus és tudomány korabeli összefonódását, a felnőtté válás folyamatát, a szerelmet, hűséget, felelősségvállalást. Mindezeket a szálakat egy kikeresztelkedett zsidó lány, Hannah fogja össze, aki egyszerre látnok, az udvari tudós kísérleti alanya, az egymást váltó uralkodók szent bolondja, pártfogoltja, barátja, s időnként árulója. Látjuk, ahogy belecsöppen az udvari életbe, ahogy mindenkiben megtalálja azt, ami miatt kötődni tud hozzá. Látjuk őt, mint az udvar aranyifjának elvakult rajongóját, és mint független nőt. Látjuk úgy, mint a trónörökös- és uralkodónők legmélyebb titkainak és fájdalmainak beavatottját, s mint a vallási üldözés elől menekülő, gyerekkori traumáival küzdő áldozatot.

És arról még nem is írtam, hogy mennyi mindent látunk az ő szemüvegén keresztül Mária és Erzsébet életéből.

Különböző PG-regények kapcsán írtam már, hogy hiányérzetem maradt egy-egy történetszállal kapcsolatban, s 600 oldalba igencsak beleférhetett volna, amit hiányolok. Ennél a kötetnél meg azt érzem, hogy amit 600 oldalban összerakott nekünk a szerző, abból három kötetet is kihozhatott volna. De milyen jó, hogy nem tette!

Szuper ez a könyv, jó szívvel ajánlom bárkinek.

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.