Ahhoz képest, hogy az újgenerációsok közül való, meglepően jó ez a könyv. Értelmes, többé-kevésbé kitalált szereplők, izgalmas történet, érdekes történeti helyzetek leírása. Kár, hogy olvasás közben végig azt éreztem, hogy erős hatást gyakorolt a szerzőre A szürke ötven árnyalata.

moly

Lehet, hogy sántít az utolsó mondatom, mivel a mamipornót nem olvastam, sem nem láttam. Mindenesetre nekem indokolatlanul sok volt a szex, pláne a fura-féle.

Valójában a bevezetővel és az előző mondattal el is mondtam mindent, ami kikívánkozott belőlem. De nem lenne igazságos, ha ennyivel befejezném, mert ennél sokkal rosszabb PG-regényekről sokkal többet írtam. Úgyhogy jöjjön egy kis történetleírás.

Az újabb idők borzasztó fordításait készítő szakembernek köszönhetően Parr Katalinként (néhol Kata) fut a főszereplőnk. Az angol történelmet ismerők tudják, hogy ő volt VIII. Henrik utolsó felesége. Amikor megismerjük, éppen eszeveszetten szerelmes (életében először - egyébiránt ifjú harmincas, többszörös özvegyként). Majd a következő pillanatban a király közli, hogy őt szemelte ki következő királynénak. Itt volt némi hiányérzetem, hogy miért nem fért bele a 600 oldalba, hogy megtudjuk, hogy hogy került ő a királyi udvarba, hogyan ismerte meg élete szerelmét (nem a királyt), és hogy akadt meg a király szeme egy - saját bevallása szerint - udvari életet nem ismerő vidéki özvegyen. Majd azon is elméláztam kissé, hogy a húgáról, akiről most kiderült, hogy az Boleyn Anna óta az udvarhölgyek közé tartozik, miért most hallunk először.

Nade. Ha az ilyen apróságokon túlteszi magát az ember, akkor kibontakozik a képe egy tényleg "józan paraszti ésszel" gondolkodó asszonynak, aki tapasztalt udvarhölgy-húga tanácsainak köszönhetően ügyesen kezeli a király szeszélyeit, jól szót ért a király gyerekeivel, és egyre inkább önmagára talál. Megtapasztalja, hogy milyen önmagát képezni, és milyen ezt a tudást mások javára kibontakoztatni. Pezsgő szellemi életet és protestáns vallási központot alakít ki az udvartartásában. Ez utóbbi részei igazán erősek a történetnek.

Henrik ugyanazt a szagos-hangos-szeszélyes-kegyetlen elegyet hozza, mint A Boleyn örökségben, részéről újdonság nincs. Talán az egyetlen meglepő fordulat, amit az érintett szereplők is nehezen hisznek el, hogy egyszer csak tényleg meghal. Katalin szerelmi szála nekem kicsit a levegőben lógott olyan szempontból, hogy befejezetlen maradt. Megint azzal jövök, hogy a 600 oldalba beleférhetett volna... Igazán megírhatta volna nekünk Gregory a hősnője igaz szerelmének beteljesülését, nem kellett volna Henrik halálával a történetet is abbahagyni.

Talán a következő kötetben megtudunk valamit erről is.

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.