Le vagyok nyűgözve. Nem is tudom, hogy kell-e, érdemes-e ezt ennél tovább ragoznom.

Libri

Nagyon későn, csak az utóbbi néhány évben értem meg a novellákra. Előbb kezdtem novellákat írni, mint ahogy megszerettem volna novellát olvasni. De ezek a Csáth-novellák! Nem tudom, hogy ha korábban találkoztam volna velük, akkor korábban szeretem meg a műfajt, vagy akkor éppen szenvedve rágtam volna át magam ezen a köteten, amit most egy szempillantás alatt behabzsoltam.

Az első írás címét viselő kötetben huszonnégy novella van összesen. Ennek kicsit több mint a fele egészen hátborzongató. Olvastam a közelmúltban Poe-t is, Lovecroftot is, és ami borzongás-faktort azok nem tudtak hozni, azt Csáth letette az asztalra a szenvtelenül megírt borzasztó történeteivel. Ezek a történetek olykor teljesen hétköznapiak, máskor varázslatosak, álomszerűek, vagy éppen kisszerűek, ami közös bennük, hogy mind nagyon emberiek.

Tényleg nem tudok ehhez mit hozzá tenni, csak annyit, hogy olvassatok Csáth Gézát, és akkor megértitek az elragadtatottságomat.

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.