"Erna úgy érezte, itt az idő, amikor a saját keserves, önbizalom nélküli napjaiért, a tükörbe nézés sok elégedetlen percéért, amelyek együtt sok-sok szenvedést jelentettek, eme alapjában igen finom - tehát igen hiú! - nő számára: kárpótlást vegyen magának. Az első másodpercben tisztában volt vele, hogy mit kell tennie..."

Libri

Amilyen kétségtelen siker volt az Ópium nálam, olyan hullámvasutazás volt A vörös Eszti. Az elején teljesen úgy éreztem, mintha az Egy nő századfordulón született verzióját olvasnám. Aztán megérkeztek a férfi-fókuszú, terjedelmesebb írások. Volt olyan, amelyikbe három vagy négy egymást követő estén egyazon oldalon aludtam bele. Még ezt követően is kiragyogott egy-egy darab a szövegek közül, de összességében ez most inkább nem tetszett. A huszonkettőből három novellát tudok kiemelni, amit minden körülmények között ajánlok: az Erna, az Irén mama és A fekete kutya címet viselőt.

Örülök, hogy az Ópiumot előbb olvastam.

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.