Akik olvassák ezeket a beszámolókat, tudják, hogy a filozófiai témájú kötetek nem igazán az én műfajom. Jó, ez vallástörténet, a rengeteg jegyzetnek hála sokkal több volt a kapaszkodó is, de nem ezért okozott pozitív meglepetést.

Lira.hu

Eliade tanulmányában négy témakörben vizsgálja szent és profán viszonyát: térben, időben, a természetre és az emberi létre vonatkozóan, végül egy vallástörténeti kronológiával zár. A vallástörténetet ebben az esetben nem a kereszténységre kell érteni, hanem a keleti vallások, a természeti népek életszemlélete ugyanolyan súllyal esik a szerző vizsgálódásainak körébe.

A kötethez való jó viszonyomat valószínűleg megalapozta, hogy az első téma a tér, annak heterogenitása, szent és profán tér megkülönböztetése, a világtengely fogalma. Építészként találkoztam már Eliade gondolataival a témában, szóval jó volt valami ismerőssel indítani, mégis az eddig ismert fogalmak értelmezési lehetősége kitágult azáltal, hogy az egész kérdéskörről kontextusában olvastam most.

A kötet eredetileg az ötvenes években jelent meg. A szerző előre vetítette, hogy az élet profanizálódása (vagy deszakralizációja), ami már akkor is zajlott, idővel csak fokozódni fog. Ennek ellenére - vagy éppen ezért - még ma is nagyon aktuálisak Eliade gondolatai, amiket ebben a kis könyvben összefoglalt.

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.