Ez a könyv a meglepetések könyve volt. Sok mindent vártam volna tőle előzetesen, de arra nem voltam felkészülve, amit adott.

moly

Oké, így utólag utánaolvasva ez egy olyan kulturális fehér folt volt a horizontomon, amire nincs igazán magyarázat. Valami miatt, nálam a Selyem minden szempontból egy fekete lyukban csücsült mostanáig. (És ugye itt nyer értelmet "a menjünk sorban a zsebkönyveken, mert érhetnek meglepetések" elhatározásom....) Fogalmam sem volt, mi az, ami ott széplik a dohányzóasztal sarkán hetek óta, mióta sikerült egy antikvár példányt szereznem. A borító romantikát ígért és cseresznyevirágzást. Furcsa volt, hogy a láthatóan keleti témát olasz szerző hozza, de tényleg semmiféle előzetes ismeretem nem volt sem Bariccoról, sem a Selyemről.

Az első, amin meglepődtem, hogy 1996-os írás. Az eddigi zsebkönyvek közül talán ez a legkortársabb. Ezek után a következő meglepetés az volt, hogy a 19. századi francia vidékre kerülünk, selyemgyárosok közé.

Majd szépen lassan kibontakozik a történet, a selyemhernyó kereskedő megismerésével, az utazásaival, a Japánba vezető útjával, a vágyakozással, szerelemmel, a profán világgal.

A történet és a történetszerkesztés azonnal behúzott. A féloldalnyi-oldalnyi fejezetek olyanok voltak, mint egy-egy kép, egy-egy snitt, s miután az adott szituációról mindent elmondott a mesélő, továbblépett a következőre. Nem kizárt, hogy ennek a mesélési módnak köze van ahhoz, hogy a szerző rendezőként is működik.

Nem is írok többet, mert csak parttalan dicshimnusz lenne a vége. Csak annyit mondok, hogy olvassátok el ezt a kisregényt, ha tehetitek.

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.