Totál vállalom, hogy ha tényleg ki akarok kapcsolni, akkor detektívregényt olvasok. Agatha Christie az örök szerelem, de Sherlock nyilvánvalóan megkerülhetetlen a műfajban. Így aztán szuper, hogy a Helikon újrakiadta Mr. Holmes első felbukkanásának történetét.

moly

Sok szempontból érdekes olvasmány a Tanulmány vérvörösben. Ha az ember az elmúlt években nyitott volt a tévé és a mozi felé, nem tudták elkerülni a különféle feldolgozások. Szerettem Guy Ritchie mozijait is (főleg Stephen Fry Mycroft Holmes-át), s a Cumberbatch-Freeman párost is. Így aztán sok összehasonlításra adott alkalmat a regény olvasása - melyik feldolgozás karakterei álltak közelebb az eredetiekhez? (nálam a tévés fiúk nyertek) - milyen áthallások vannak a regény (eredeti címén A Study in Scarlet) és a sorozatbéli A Study in Pink története között? És ha az ember túllép az adott történet különböző verzióinak méricskélésén, akkor még örömmel fedezheti fel a műfaj-teremtő Poe-i hagyományokat, s Poirot történetmesélésének gyökereit is.

Magának a regénynek a felépítése elég érdekes. Két részből áll, melyeknek első ránézésre semmi köze nincs egymáshoz. Aztán ahogy haladunk előre a sztoriban, megsejtjük, majd készen is kapjuk az összefüggéseket, s a felismerést is: Sherlocknak elejtett nyomok is elegek voltak egy olyan motiváció felderítésére, amihez nekünk egy teljes életutat kellett megismernünk.

Ha már úgyis az összehasonlítgatásokról szól ez a bejegyzés, akkor így is zárom le, hogy el tudjuk helyezni a detektívregény-klasszikusok triumvirátusában: Arthur Conan Doyle története pontosan ugyanazt a zseninyomozót hozza, mint Poe és Christie, ám előbbinél jóval kevésbé drámai, utóbbinál sokkal kevésbé kevésbé könnyed a stílusa. Így aztán döntse el magának mindenki, hogy kit olvas. :)

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.