Azért furcsa erről a kötetről írni, mert nemrég írtam Alice első kalandjairól, s valamikor a blog első évében a címbeliről is. Így ennek a bejegyzésnek a megírását azzal kezdtem, hogy elolvastam a korábbi vonatkozó posztjaimat.

helikon/libri

Legnagyobb meglepetésemre mikor legutóbb az Alice Tükörországban kapcsán írtam, akkor szerettem. A mostani véleményemmel jobban összevág az Alice Csodaországban-ról szóló bejegyzésbeli kitekintés, amiben már azt írom az évekkel korábban olvasott kötetről, hogy nem szerettem. Zavaros? Pont mint az írás apropóját adó történet.

Míg a csodaországi mese összeszedett, meglepő, humoros volt (hála Kosztolányinak is), Alice Tükörország-beli kalandja, most, az újraolvasáskor inkább zavarosnak, erőltetettnek tűnt. Olyan volt, mint egy road movie, ami nem tart sehonnan sehova, csak a menet közben megtörténő találkozásokról szól. Persze egy jó road movie esetében ez nem baj. De ebben a történetben a találkozások sem voltak többek érzésre céltalanul összefűzött epizódoknál.

Szóval ez most nem tetszett. Bocsi. (De a borító most is szuper!)

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.