Az előző olvasmányélmény bosszankodásai után igazi felüdülés volt Alice története. A sztoriról nem fogok most írni, nem hiszem, hogy van akinek legalább nagy vonalakban nincs meg. Annál inkább az egyéb benyomásokról.

 helikon/libri

Az Alice Tükörországbant már olvastam, azt nem nagyon szerettem. Ellenben ezt élveztem, és jól szórakoztam rajta. Ám nem csak emiatt tett rám igazán jó benyomást ez a kötet, két másik oka is volt, ezekről fog szólni ez a nyúlúrfarknyi bejegyzés.

Nagyon szeretem Szabó Levente borítóit. Éppen annyira figyelemfelkeltőek, hogy ne sikkadjanak el a kis könyvecskék, és éppen annyira minimalisták, amennyire a zsebkönyv műfaj megkívánja. A szín és grafika együttesen mutatja meg első ránézésre a benne levő írás leglényegét. Van amikor frappánsabbak, van amikor kevésbé ütősek. Nekem az eddigiek közül ez lett a személyes kedvencem: az eye candy málnapiros színnel, a kicsit Helena Bonham Carter szívkirálynőjét idéző sziluettel, a csók alakú szájjal, a félig itt-félig ott Alice-szel, és a rombuszokkal, melyek kivételesen kiugrálnak a kompozícióból. Görgessetek csak vissza, lessétek meg újból. :)

Alice történetét autentikusan hozza elénk a Helikon, Sir John Tenniel illusztrációival, amik az esetek többségében a frászt hozzák rám.

victorianweb

Ellenben Kosztolányi fordítása szokás szerint a lelkemet simogatja. És bebizonyosodott az is, amit már sejtetett a tény, hogy Karinthy országos cimborájáról beszélünk, de eddig nem találtam rá bizonyítékot: Kosztolányi egy troll volt, a kifejezés jobbik értemében. Aki le tudja írni a következő párbeszédet, abból már mindent kinézek...:
"- Az Angolna tud-e angolul? - kérdezte Alice.
- Csak szeretne - felelte az Ál-Teknőc. - Amint a neve is mutatja. Angolna, de nem tud szegény."

A Beugró című örökérvényűben hangzottak el olykor hasonló magasröptűek, nem tudom nem szeretni. :)

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.