"Cili, ha rám figyelsz, és nem locsogsz annyit, elmondom, milyennek képzelem én a Tükörházat. Hát először is ott van az a szoba, amelyet az üvegen át láthatsz: ugyanolyan, mint a mi nappalink, csak éppen minden fordítva van benne. Ha fölállok egy székre, jól látom az egészet, kivéve azt a részt, amelyik a kandalló előtt van. Jaj de szeretném egyszer azt is megnézni! Kíváncsi vagyok, vajon ők is raknak-e tüzet télen... Nem lehet tudni, hacsak a mi kandallónk füstölni nem kezd, mert akkor abban a szobában is megjelenik a füst... de lehet, ez csak színlelés, hogy úgy nézzen ki, mintha náluk is égne a tűz. A könyveik nagyon hasonlítanak a mi könyveinkhez, csak a szavak fordítva vannak bennük. Ezt onnan tudom, hogy egyszer fölmutattam egy könyvet a tükör előtt, és ők is föltartottak egyet odaát."
Forrás: helikon.hu
Elég régóta izgatták már a fantáziámat a Helikon új zsebkönyvei. Tetszetős a méretük, jó kézbe venni őket, minőségi az anyaguk, izgalmasak a borítók, és kifejezetten változatos a témájuk. A napokban írtam arról, hogy hoppon maradtam a könyvesboltban, de azt nem említettem, hogy nem jöttem el üres kézzel. Éppen aktuális hangulatom szerint (s némileg az olvasmánylistámat is szem előtt tartva) összeválogattam az indulócsomagomat a zsebkönyvekből (ez a lépés előreláthatóan kiforrott és költséges gyűjtőszenvedéllyé fog fajulni...)
Na de hogy került be a kosaramba az Alice Tükörországban? Valami olyat kerestem, amit még nem olvastam. A Rejtő-önéletrajz kicsit megterhelő volt, az Ugron Zsolna-könyv meg csak szimplán elvette az életkedvem, úgyhogy az sem volt mellékes szempont, hogy könnyed, élvezhető írás legyen. Ilyen igények mellett adta magát a mese, s amikor megakadt a szemem Alice történetein, döntöttem. Igaz, a Csodaország-beli kalandokat sem olvastam még, de azt már annyi klasszikus és új feldolgozásból ismerem, hogy nem voltam rá igazán kíváncsi.
Utólag beleolvasva a fórumokba, nem bántam meg a választást. Kivétel nélkül minden megnyilatkozó olvasó jobban élvezte ezt a kötetet, mint az előzőt.
Az Alice Tükörországban egy magától értetődő kérdésen alapul. Vajon a tükör túloldalán levő világ a keretek által lehatárolt területen kívül is megegyezik a miénkkel? És ha nem, ott vajon mi van? Alice egy lusta délutánon ezt a rejtélyt próbálja felderíteni. S láss csodát, amint megfogalmazódik a kérdés, máris lehetővé válik átlépni a tükrön, s egy egészen új világ tárul fel hősnőnk előtt. Innentől, mintegy road movieban kísérjük végig Alice-t Tükörországban, s mint ahogy az ilyenkor szokásos, az út során különféle kalandokat kell teljesíteni, s furcsábbnál furcsább alakok szegődnek mellénk, s mesélik el történetüket.
Számomra ezek a figurák és kalamajkák néha kicsit bárgyúk voltak, máskor megmosolyogtattak. Volt ami fárasztott, de összességében szórakoztatott a történet.
Még az Alice Csodaországban kapcsán olvastam, hogy annak is köszönhette népszerűségét mikor megjelent, hogy a korszak meséivel ellentétben nem akart semmit belesulykolni a gyerekek fejébe, egyszerűen csak szórakoztatni kívánt.
Olyan véleményt is olvastam, hogy a rengeteg abszurd(nak tűnő) helyzet és paradoxon csak a beleszőtt szimbólumokat hivatott elrejteni, nagyon is van "hátsó" mondanivalója. Persze ahhoz, hogy az ember ilyeneken kezdjen gondolkodni, nyilván egynél többször kell olvasni.
Én a jelen helyzetben nem bontogatni, szórakozni vágytam. Megkaptam amit vártam. Legközelebb majd a gyerekeimnek olvasom.
