Nem olvastam Nietzsche-t korábban. Nietzsche-ről voltak előzetes ismereteim, a kötetről nem. Így aztán az első meglepetés az volt, hogy nem csupán a kereszténységnek ment neki, hanem mindennek és mindenkinek.

moly

Az előzőleg megkritizált kötetekből egy olyan volt, amit tényleg szerettem. Ez a második.

moly

Rövid összefoglaló lesz, két okból. Egyrészt több mint egy hónapja olvastam, és nagyon sok volt az input azóta, egyszerűen nincs már annyira a fejemben a tartalom, hogy hosszasan fejtegessem. Másrészt a véleményem, amit nem homályosított el az eltelt idő, nem igényel hosszas fejtegetést. Lássuk!

helikon/libri

Kissé aggódva vettem kézbe a kötetet, mert az eddig olvasott zsebkönyvek alapján sejtettem, hogy ez - számomra - nehezebben befogadható témájú darab lesz. Kellemes meglepetést okozott!

(Libri)

Bocsánatkéréssel kell kezdjem a bevezetőm, mert ahhoz, hogy az őszinte véleményemet elétek tárjam, csúnyát kell mondjak. Ugyanis abban a pillanatban, hogy becsuktam a kötetet az utolsó oldal után, egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében az alábbi önkéntelen reakció hagyta el a számat: Hú, de szar volt.

(moly)

Ez a kis kötet egy gyorsan felfalható, de ha a mélységeit ki akarja aknázni az ember, többször olvasandó írás.

(libri)

Nehéz erről a könyvről bármit is írni, mert legalább egyszer biztos, hogy mindenki olvasta, nagyon sokan nagyon sokfélét írtak már róla, ráadásul minden olvasáskor mindenkinek mást mond. Hát én most arról írok nagyon röviden, hogy a mostani nekifutásra nekem mi volt fontos belőle.

(helikon)

Továbbra is Lancaster Henrik és Yorki Edward uralkodásának idejében járunk, ezúttal egy olyan karakter szemszögéből megismerve a körülményeket, akit eddig csak a "futottak még" kategóriaként mutatott be a szerző. Hősnőnk Anne Neville, aki rövid élete folyamán talán a legmozgalmasabb játszmában résztvevő sakkfigura volt.

Hű, de megszenvedtem ezzel a kis könyvecskével... Nem véletlen a többhetes hallgatás. Annyi idő alatt rágtam át magam ezen a köteten, mint anno a Háború és békén.

(libri)

Érdekes a kötet viszonyulása a már olvasott és ismertetett előző kettőhöz. A szerző azok között írta, az én tetszési skálámon is azok között helyezkedik el, s az az idő, melyet a történet felölel, átfogja, összeköti az előző kötetetek időtartamát. Mindezt ebben az esetben a vörös rózsa szemszögéből teszi. Lássuk, hogyan!

(moly)

Edgar Allan Poe írásait soha nem tudtam igazán hova tenni. Nem tudok rajongani értük, de nincs is velük semmi bajom. Néha kicsit azt érzem, hogy nagyobb lelkesedést érdemelne tőlem ez a bizonyos körökben kult-szerző, de valahogy nem tud elkapni. Azért alapvetően jobb olvasás-élmény volt ez a kötet, mint a legutóbbi.

(moly)

Az előző írásomban alapvetően negatív véleményt fogalmaztam meg Luxemburgi Jacquetta történetéről. Most, a lányának meséjét olvasni pont az ellenkező élmény volt.

(Libri)

Oscar Wilde az egyik kedvenc íróm. A Dorian Gray arcképét évente elolvasom, és nagyon szeretem a színdarabjait és novelláit. A Helikon kötetében a szerző meséi kaptak helyet. Hurrá!

libri

Amikor kellő mennyiségű Helikon Zsebkönyvem volt már ahhoz, hogy bekattanjon a gyűjtőszenvedély, magától értetődően vettem meg a sorozat első kötetét. Majd felraktam a polcra. Majd eszembe sem jutott kinyitni. Ami tényleg fura, mert amúgy nincsenek olyan könyveim, amiket nem olvasok. De itt valahogy érvényesült a "legyen meg az első kötet, hiszen sorozat, de mi közöm nekem Napóleonhoz?"-hozzáállás. Többek között ugye azért is találtam ki ezt a bejegyzés-folyamot, hogy az ehhez hasonlóan méltatlanul mellőzött kötetek is sorra kerüljenek. Meg hogy nekem is legyen közöm Napóleonhoz. Végül is ez a célja a kiadónak, nem?

És tudjátok mit? Meglepően kellemes olvasmány volt. Részletek alant.

moly

Mi is az a Lakeside Weekend? A mi első alkalommal rácsodálkozó eszméletünk szerint: vízpart, sátorozás, baráti társaságok, 2-99 évig terjedő korosztály, bestiális amerikai járgányok, szuper bandák, olyan külföldi együttesek, akiket az életben nem hallgathattunk volna élőben, rengeteg tánc, kemping-kaja és streetfood-kánaán, hideg sör, másnap sokáig alvás. Három nap pozitív energiákban tobzódás és jófélén elfáradás. Na de hogy kerültünk mi ide?

Nehéz lesz úgy írni erről a regényről, hogy nem hivatkozom korábban olvasottakra - időben később játszódókra -, de megpróbálom mederben tartani a témát (he-he...).

Ha egy csöppet utánanéz Pihilippa Gregory-nak az ember a magyar vonatkozású internet-bugyrokban, rendre azt látja, hogy az olvasóközönség véleménye szerint erősen hullámzó a regények színvonala. Továbbá azt is láthatja, hogy a legtöbben ezt egy jobban sikerült darabnak tartják. Én még csak négyet-ötöt olvastam a regényfolyamból, nekem ez tűnt eddig a legkevésbé sikerültnek. A történet minimálisan spoileres ismertetése után el is mondom, miért.

(Libri)

Ismerőseink, követőink rég tudhatják már, hogy bejegyzéseink gerincét alapvetően az olvasmányélmények pellengérre állítása adta mindig is. Mivel blog-téren az utóbbi hónapokban (valójában már éves nagyságrend) kevésbé voltunk aktívak, 2017 decemberében kitaláltam, hogy összeállítok egy olvasmánylistát 2018-ra, így biztosítjuk a rendszeres publikálást, s ha már úgyis lendületben leszünk, akkor könnyebb lesz másról is írni. A listát össze is állítottam. És itt elakadt a dolog. Na de majd most! Nem ígérem, hogy decemberig a lista végére érünk, de legalább 2019-ben is lesz miért billentyűzetet ragadni.

                         (The Book Castle)                                                           (Librarius)

Most már több mint egy éve inaktív Merle, bokros teendőink és hangyányi megfáradtságunk okán. Érzem én, hogy ekkora szünet után valami ütős vagy aktuális témával kellene visszatérni (minimum egy "Így csinálj DIY esküvőt" posztot illene összeraknunk), mégis egy olyan típusú bejegyzés jön, ami kevesebbeket érdekelhet, viszont ami a legközelebb áll hozzám: könyvről írok.

Ugyanis kritizálás fog most következni. Mondhatni, enyhén vitriolos tollal indítom újra a blogolást. Bocsi.

Valamivel több, mint egy éve fogalmazódott meg a közös blog elindításának ötlete. Valamivel kevesebb, mint egy éve élesítettük is az első néhány írást. Nekem volt ez fontosabb, úgy éreztem, hogy a Reading Challenge befejezése után maradt űrt pótolni kell valamivel. Greffi vállalkozott a közös munkára, mert látott benne némi kihívást.
Jeles alkalmakkor érdemes számvetést készíteni, új irányokat felvázolni, a tapasztalatokból tanulni. De van, hogy a számvetéssel nem lehet megvárni a jeles alkalmat.

"Pattogatott pulykahere nincs?"

Forrás: moly.hu