Előzetesen tartottam ettől a könyvtől: ha van olyan műfaj, amit nagyon nehezen olvasok, az az életrajz. Végül az előítéleteim ebben az esetben igaztalannak bizonyultak, egészen kellemes olvasmányélmény volt Plutarkhosz kis könyvecskéje.

helikon/libri

Mondjuk a befogadhatóságon sokat segített, hogy az elmúlt egy évben sikerült kifejlesztenem az érdeklődési körömön kívül eső írások hatékony olvasásának módszerét. Hű de csúnyán hangzik. De tényleg vannak írásművek, amiket már eleve ki sem nyitok máshogy. Így Plutarkhosz is beköltözött a fürdőszobánkba, s a minden napi habfürdő-szeánszom kísérőjeként dolgoztam le. Megkönnyítette a dolgomat, hogy a fejezetek beosztása jó ritmusú volt, egy-egy napra 10-10 egység jutott. További könnyítés volt, hogy élvezetes is az írás. (Annyira azért nem, hogy az ágyba is magammal vigyem - ott egy fejezet elég volt ahhoz, hogy az arcomra ejtett könyvvel szenderegve találjon Greffi, lefekvéshez készülődvén.)

Na de hogy a tartalomról is szó essen:

A kötet első felében Nagy Sándor, azaz Alexandrosz életét mutatja be a szerző, aki elöljáróban elmondja, hogy írásában nem az ismert történelmi eseményeket akarja egymás után rakni, hanem anekdoták és személyes történetek alapján tárja az olvasó elé a célszemély személyiségét. Alexandrosz esetében ez elég jól sikerült is. Sokkal inkább egy valós személy rajzolódott ki, mint egy történelemkönyvekből ismert magasztos figura.
Ugyanez Caesar esetében kevésbé jött át számomra. Sokkal több szó volt csatákról, politikáról, intrikákról, mint magáról az emberről.

Tartozom egy további vallomással: már jó ideje leszoktam arról, hogy a könyvek hátuljába kigyűjtött szószedetet, névgyűjteményt, magyarázatokat böngésszem olvasás közben. Amennyiben az adott történetszál megértéséhez szükséges, nyilván lapozok, de ha egy római politikus feleségének a második unokaöccsének bukkan fel a neve, akkor tudom nélkülözni a bővebb információt. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert szinte minden véleményező szót ejt a jegyzetekhez fűződő viszonyáról. Az egyik tábor sokallja az infót, s arra panaszkodik, hogy nagyon döcögős az olvasmányélmény az állandó jegyzet-nyitogatás miatt. A másik tábor kevesli a jegyzet információ tartalmát, s minden egyes szereplő idegen névről tudni szeretné, amit tudni lehetséges.

Nos, én ezt a részét teljesen passzoltam. Kifejezetten a két főszereplőre koncentráltam, így egy könnyen olvasható, informatív, a műfajhoz képest határozottan élvezhető könyvként tudom elkönyvelni a címben szereplőt. 

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.