Kissé aggódva vettem kézbe a kötetet, mert az eddig olvasott zsebkönyvek alapján sejtettem, hogy ez - számomra - nehezebben befogadható témájú darab lesz. Kellemes meglepetést okozott!
(Libri)
Igaz, ehhez az is kellett, hogy a saját nézőpontomon változtassak egy kicsit. Ahelyett, hogy távol tartottam volna magamtól a témát - hiszen mi hasznosat mondhat nekem egy régvolt kínai stratéga a hadakozás szabályairól? -, próbáltam kötődési pontot találni. És sikerült! Így a vártnál sokkal könnyebb volt olvasni a könyvet.
Egyébiránt az elején kicsit meglepődtem, hogy milyen terjedelmes a kötet, de kiderült, hogy Szun-Ce írásán kívül szerepel még benne Vu-Ce: A hadviselés szabályai, és A tábornagy metódusa című gyűjtemény.
A háború művészete esetében vicces volt a vonatkoztatási pontom. A legutóbbi könyv, amit előtte olvastam, Philippa Gregory A fehér hercegnő-je volt. Amiben szerencsétlen Henrik folyamatosan a harctéren bénázott, és csodálkozott, hogy utálja a nép. Nos, A háború művészetét olvasva arra jutottam, hogy gyakorlatilag minden manővere pont az ellenkezője volt annak, amit Szun-Ce nagyon logikusan felépítve kifejtett.
A hadviselés szabályai, bevallom, kicsit irritált, de ez fordítói bravúr is lehet. Nagyon emlékeztetett az írás hangneme Machiavellire.
A tábornagy metódusa a hadmozdulatok helyett inkább a dolog pszichológiai vonatkozásairól írt, ez önmagában is nagyon érdekes volt.
Ami pedig mindhárom írásból nyereség, hogy a sorok között rengeteget lehetett tanulni a kínai kultúráról. Így aztán annak ellenére, hogy a témához tényleg semmi közöm nincs, tudtam szeretni ezt a könyvet.
A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.
