Ez a kis kötet egy gyorsan felfalható, de ha a mélységeit ki akarja aknázni az ember, többször olvasandó írás.

(libri)

Bevallom őszintén, amíg a könyv olvasása után nem gúgliztam rá, fogalmam sem volt róla, ki az a Kahlil Gibran (Halíl Dzsibrán). Van neki egy kompakt kis magyar nyelvű wikipédia-oldala, innen azt lehet megtudni, hogy libanoni származású, európai (is) műveltségű, Amerikában alkotó képzőművész. Aki írt is, és A prófétában vallásos neveltetésének lenyomatát láthatjuk.

A kötetben, egy, a szállásadó népét elhagyó próféta beszél búcsúzóul az embereket érdeklő témákról. Jó sok van belőlük és sokféle: szeretet, házasság, gyermekek, adakozás, evés-ivás, munka, öröm és bánat, házak, ruhák, eladás és vásárlás, bűn és bűnhődés, törvények, szabadság, értelem és szenvedély, fájdalom, önismeret, tanítás, barátság, beszéd, idő, jó és rossz, imádság, öröm, szépség, vallás, halál.

Azért írtam, hogy többszörolvasós, mert biztos vagyok benne, hogy nem mindegyik fejtegetést lehet minden élethelyzetben befogadni. Rövid kis kinyilatkoztatást kapunk minden témában, volt olyan, amelyik egy olvasás után mély nyomot hagyott bennem, de olyan is, amit a harmadszori újraolvasás után elengedtem.

Nekem most leginkább a jó és rossz viszonyát taglaló fejezet tetszett, a lát(tat)ásmódja miatt. Több szempontból körbejárta a próféta, hogy mit tesz a jó ember. Majd a következő mondatban azzal folytatta, hogy viszont ha ezt nem teszi, attól még nem rossz. Annak továbbgondolását, hogy akkor mégis mitől lesz rossz, a befogadóra hagyja. Nagyon dinamikus, gondolatébresztő írás.

Nevezhetjük összességében valamiféle füveskönyvnek. Nem együltödben olvasandó könyv (bár a terjedelme megengedné), de ha éppen eltalálod a számodra érdekes témákat, érdemes belőle szemezgetni. 

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.