Már a tavaly év végi hajtásban is sikerült összeszednem egy jókora csúszást az olvasmányok és megírásuk között, de ahelyett, hogy ezt behoztam volna, egy annyira hajtós időszakba csöppentem, hogy konkrétan hónapokkal ezelőtt olvastam azokat a könyveket, amiket a következő napokban megírni készülök. Ezzel a felütéssel lássuk Philippa Gregory legrosszabb írását ebben a regényfolyamban, amit őszintén nem ajánlok senkinek.

moly

Amikor a listácskámban láttam, hogy ez a kötet következik, totális fehér folt volt. Abban sem voltam biztos, hogy létezik magyar kiadás. Aztán fény derült rá, hogy ennek az oka az, hogy én 2015-ben ismerkedtem meg a szerzővel, ez a kötet pedig egy évvel később jelent meg, de mivel Philippa Gregory elég jó húzónév, rögtön lett magyar fordítása is.

Elég szigorú voltam a felvezetőben a könyvvel kapcsolatban. De hogy jövök én ahhoz, hogy egy bestseller-író munkájára azt mondjam, hogy nem ajánlom senkinek? Ezt a regényben rejlő önellentmondással tudom megmagyarázni.

A mesélő hősnőnk ebben a kötetben Tudor Margit, VIII. Henrik nővére. Amíg olvastam a történetet, végig azt éreztem, hogy a szerző nagyon utálja ezt a karaktert, különben nem írta volta ennyire befogadhatatlanul ellenszenvesre. Csak azt nem értettem, hogy akkor minek ír róla regényt!? Aztán elolvastam a kötet végén a szerzői jegyzetet, amiben leírja, hogy mennyire érdekesnek és motiválónak találta Margit személyét, és mennyire fontosnak tartotta, hogy bemutassa a személyiségét. Na ebben a pillanatban éreztem azt, hogy itt valami nagyon félrement... A magyar blogolók között egyöntetű vélemény, hogy ennyire nem szerethető karakter még nem jött ki a szerző tollából.

A címben említett három nővér és királyné Aragóniai Katalin, Tudor Margit és Tudor Mária. Ketten vér szerinti nővérek, a harmadik házasság által. Egyikőjük angol, a másik skót, a harmadik francia királyné. A történetet Margit meséli, de levelezéseken keresztül bepillantást nyerünk a többiek életébe is. Margit élete elég kalandos volt: Skóciába adták férjhez, hogy a házasságkötéssel megpecsételjék az örök angol-skót viszálykodás végét. Férje halála után (ami egy, a Katalin által vezetett hadjáratnak köszönhető) Margit egy borzasztó házasságba szédül bele, mert kamaszlány módján szerelmes. Majd jó tíz évig szenved a szenvedélye következményeitől, míg végül újra férjhez megy. Ezalatt számtalan alkalommal fosztják meg a hatalmától, a vagyonától, a gyerekeitől. Tök izgalmas sztori.

Margit az elején még tolerálhatóan elviselhetetlen. Kifejezetten a nagyanyjára, Margaret Beufortra emlékeztet a személyisége, aki önhittségével és arroganciájával szintén nem egy szerethető karakter Gregorynál. De idővel kiderül, hogy Margit jellemhibái ennél sokkal bőségesebbek: kicsinyes, gyerekes, önhitt, buta, önző (érdekes, hogy a szerző célja az volt, hogy ezeket a történészek által ráragasztott jellemvonásokat írásával lemossa róla...). Teljesen mindegy, hogy milyen élethelyzetben van, az mindig valaki másnak a hibája (nem - kizárólag a saját idióta döntéseié), és akár Katalinról, akár Maryről van szó, ő jobb mindkettejüknél, csak ezt a világ nem hajlandó elismerni, ezért egy olyan vetélkedésben van mindkettejükkel, ami csak az ő fejében létezik. Gondolkodásmódjában és döntéseiben nagyjából egy tizenkét éves elkényeztetett kiskamasz szintjén áll. És az olvasónak az ő szemüvegén át kell nézni a történelmet 600 oldalon keresztül.

Hogy valami jót is írjak: volt egy nagyon szerethető szereplő, Margit első férje: Jakab, a skót király. Őt rendkívül felvilágosult és toleráns karakterként írta meg a szerző, némi hippi beütéssel. Felüdülés volt olvasni róla.

Ám rajta kívül tényleg nincs semmi ebben az írásban, ami miatt ajánlani tudnám, hacsak nem érdekel ez a kis skóciai kitérő valakit.

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.