Rövid leszek: ezt is hetekkel ezelőtt olvastam, és azóta további négy könyv egymásra rétegződő olvasmányélménye homályosítja ezt. Azért egy rövid összefoglalóra és kiértékelésre telik az élményből.

libri

Csak azért említettem, hogy milyen rég olvastam, és hány oldal lepergett a szemeim előtt, mióta befejeztem ezt a kötetet, mert ezzel egy kellemetlen tendenciára tudok rávilágítani - arra az esetre, ha netán valaki színvonalbeli változást vett volna észre az összefoglalóimban. Tavaly év végéig az volt a menetrend, hogy könyv befejez - beszámoló megír - következő könyv elkezd. De a decemberem annyira húzós volt, hogy képtelen voltam beszorítani az írást, ellenben olvasás nélkül létezni sem bírok, úgyhogy elkezdtem felpakolni a befejezett, blogra szánt köteteteket az íróasztalom melletti polcra. A januárban posztolt írások mind 4-5 könyvvel később születtek, mint amikor a témát adó kötetet olvastam. Na ez a kínom, amit végre kiadtam magamból. Bocsi. De ígérem, ha utolérem magam egyszer, akkor fogok posztolni egy nem-tematikusat. Zárójel bezárva. Mese A király átkáról indul.

A kötet mesélője Margaret Pole. Már jó néhány történetben felbukkant: A királycsináló lányá-ban született, Yorki Edward király unokahúgaként; A fehér hercegnő-ben Erzsébet királyné védenceként látjuk, mivel Tudor Henrik előszeretettel öldös Plantagenet-leszármazottakat; Az állhatatos hercegnő-ben a már idősödő Margaret Aragóniai Katalin legfőbb bizalmasa és támasza az angol udvar intrikái közepette. Nos, A király átka átfogja a fenti kötetek idősíkjainak egy részét, és Margaret szemüvegén keresztül mutatja be azt.

A történet azon a napon kezdődik, amikor fivérét, mint potenciális trónkövetelőt, kivégezteti VII. Rettegő Henrik. (Jelző tőlem, a könyvbeli karakter jellemvonásai alapján.) Margaret ekkor már nincs veszélyben ilyen szempontból, mert nevét és örökségét feladva hozzáment egy Tudor-hű lordhoz, akivel aránylag kellemes házasságban él. Kötődése az udvarhoz így is több szálon él: egyrészt Erzsébet királyné bizalmas barátnője, másrészt férje a mindenkori wales-i herceg kinevezett gyámja és nevelője, így ő vezeti Arthur herceg udvartartását a ludlow-i várban.

Itt találkozik Katalinnal is, akivel a kezdeti feszültség után - Katalin szülei szabták feltételül, hogy addig nem mehet végbe a hercegi esküvő Arthurral, míg Margaret öccse életben van - Katalin "pótanyát" talál benne, s Arthur halála után ő lesz a legfőbb bizalmasa. A herceg halálát követően nem sokkal férje is meghal, s Margaret nem örökli címeit és birtokait, így jövedelmét sem. A királyi udvar a kompenzálását egy feltételhez köti: cáfolja meg a hercegnő állítását, miszerint az Arthurral kötött frigyét nem hálták el. Margaret válaszút elé kerül - kihez legyen lojális? A hercegnőhöz, aki csak rá számíthat, vagy az udvarhoz, aki a megélhetését biztosíthatná? Végül ő is arra az egy lapra teszi fel az életét, amire Katalin - hogy a hercegnő házasságát engedélyezik az ifjú Henrikkel, és ebben az esetben mindkettejük számára eljön a felemelkedés.
A következő évek nélkülözésben telnek, a gyerekeit rokonok házába kell küldje, hogy valaki etesse őket, egy fiát szerzetesnek adja, és ő maga is zárdába vonul a nincstelenség elől.
Ám végül eljön VIII. Henrik uralkodásának kezdete, aki első lépéseként elveszi Katalint, majd nem sokkal később visszaszolgáltatja Margaret Plantagenet-birtokait és jogait, s ezzel az ország egyik leggazdagabb és -befolyásosabb emberévé teszi. Az új király kompenzálni igyekszik az egykori Plantagenet urakat, rájuk (is) építi kormányzását, Margaret családja bekerül a legbelső körbe, Anglia fellélegzik VII. Henrik nyomasztó uralma után.
Aztán Henriknek nem születik élő fia, vagy ha igen, néhány hónapig él csak. Átokról suttognak - valaki arra utal, nem kellett volna elvegye Katalint, mégiscsak elhálták a házasságot; mások A fehér királynét, Woodville Erzsébetet emlegetik, aki ismeretlenül is megátkozta fiai gyilkosának családját, hogy ne legyen fiú örökösük... Henrik egyre rosszabbul viseli a kudarcot, bűnbakot keres, jön a szeretők sora, a pápával és Katalinnal való szakítás, majd a teljes elborulás. Mindeközben Margaret családjának a helyzete is változik, Henrik hangulatától függően, ám a sokat megélt asszony a végsőkig igyekszik mindig a felszínen maradni.

Amit ez a történet hozzá tudott tenni a már megismert eseményekhez, az annak köszönhető, hogy Margaret Pole mindig is egyszerre volt kívülálló és bennfentes. Henriket születése óta ismerte és szerette, és elbeszélése pontosan követte végig azt az ívet, amit személyisége bejárt. Katalinhoz való hűsége révén azt is láttuk, hogy alakult az ő élete az után a pont után, hogy Az állhatatos hercegnő története véget ért.
Mégsem tudtam megszeretni ezt a kötetet. Sok Philippa Gregory-írásra mondják, nekem ez volt a második ilyen, aminél azt éreztem, hogy irgalmatlanul hosszú és nagyon lassú folyású. De ezt legalább nem utáltam, mint a legutóbbi ilyet.

Na, nem is lett olyan rövid.

 A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.