Továbbra is Lancaster Henrik és Yorki Edward uralkodásának idejében járunk, ezúttal egy olyan karakter szemszögéből megismerve a körülményeket, akit eddig csak a "futottak még" kategóriaként mutatott be a szerző. Hősnőnk Anne Neville, aki rövid élete folyamán talán a legmozgalmasabb játszmában résztvevő sakkfigura volt.

Ennek a kötetnek a jegyzeteiben színt vall a szerző: kedvenc családja, karaktere a Woodville ág, közülük is Elizabeth, A fehér királyné. Ennek fényében nem meglepő, hogy az eddigiek közül az ő kötete volt a legélvezetesebb olvasmány. Gregory azért tartotta fontosnak megemlíteni ezt a szimpátiát, mert ebben a kötetben Elizabeth és családja legfőbb ellenfeleit mutatja be, s próbál az ő szempontjaikkal azonosulni.

Anne Neville apja a "királycsináló", Richard Neville, Warwick grófja. Fiú örökösei nincsenek, ám mint egy gazdag család becsvágyó feje, úgy próbál a koronához minél közelebb kerülni, ahogy tud. A folyók asszonyában mint ellenfelet, A fehér királynéban, a kezdetekben, mint pártfogót látjuk, aki a York-fiúk mentora és tanítója, Edward trónra ültetője. A korábbiakban nem értettem, hogy azzal, hogy Edward titokban megnősült, ezzel felrúgva minden külföldi házassággal megkötött szövetség lehetőségét, miért fordult a gróf a király ellen olyan szinten, hogy megpróbálja letaszítani a trónról. Ugyan kimondva itt sincs, de határozottan az a gyanúm, hogy valójában valamelyik lányát szánta királynéul az általa teremtett királynak, így kiteljesítve befolyását. Nos, ez nem sikerült neki, innen indul Izabelle és Anne fordulatos útja.

Illetve Anne életébe már kislány korában bekapcsolódunk, aki a Henrik királyról és gonosz királynéjáról szóló rémtörténeteken nőtt föl, abban a tudatban, hogy apja az egyetlen igaz király trónra segítésén fáradozik. Tanúja Edward "árulásának", Elizabeth, mint királyné bemutatásának, aki teljesen lenyűgözi szépségével és bájával. Majd nővérét apja összeházasítja a király ellenszenves öccsével, George herceggel, és megindul a verseny az örökös-szülésben, hiszen ha a Neville lány előbb szül fiút, mint Elizabeth, jobbak az esélyek az uralkodó-váltásra. Végül ez az opció nem bizonyul megvalósíthatónak, így Warwick grófja fogja a másik lányát, Anne-t, és beházasítja az ősellenség családjába: Henrik király fiához adja nőül, majd a Lancaster sereggel újra nekimegy Edwardnak. Ekkor Anne rövid úton apátlanná s özveggyé válik, ráadásul a "rossz" oldalon ragad. És itt kezdődik az ő története igazán. Hozzámegy Edward másik öccséhez, Richardhoz, gyerekkori szerelméhez, s valóban boldogan él, a hatalmi játszmáktól néhány évre eltávolodva, majd kényszerből újra bele kerülve, míg a cselszövések, intrikák és személyes tragédiák maguk alá nem temetik.

Nagyon érdekes volt olvasni ezt a regényt úgy, hogy Anne és családja történetét gyakorlatilag már három másik könyvből ismertem. Érdekes volt látni, hogy egy már ismert és megszeretett szereplőt ő mennyire máshogy lát, hogy ő mennyire más, mint ahogy korábbi kötetek őt láttatták, és hogy egyes események mennyire más fénybe kerülnek az ő oldalának motivációit ismerve. Helyenként olyannyira más fordulatokat hozott a szerző, hogy ha nem tudnám hogy a többi regény is az ő tollából származik, azt hinném, nem olvasta őket...

Elizabeth királynét eddig például makulátlan erkölcsű és célokkal rendelkező nőnek láttam. Valójában ebben a regényben sem bizonyosodott be ennek az ellenkezője, de a Neville-család babonás félelmében minden tragédiát az ő mesterkedésének látott, s miért ne tette volna? Ami A fehér királynéban jogos elővigyázatosságnak tűnt - minél több családot az új uralkodói családhoz kötni házasságok révén és rokonok kinevezésével, az mondjuk a Nevillek (és Edward öccsei) szempontjából tényleg túlzásnak, és az egész ország bekebelezésének tűnt. George herceg ebben a kötetben sem lett szimpatikus, és számomra nem is derült ki, mikor volt őszinte, és mikor intrikus.
A hősnőnk, Anne az eddigiekben mindig egy dróton rángatott, esetlen, beteges nőnek volt lefestve. A saját történetének feléig a dróton rángatás valóban igaz volt rá. Ám a Yorki Richarddal kötött házassága kiemelte az áldozat-szerepből. Sokáig nem voltam biztos benne, hogy itt megtalálta a számítását, nem hittem Richard őszinteségében, de úgy tűnik, valóban szerelemből vette el a lányt, és nyitott meg számára egy teljesen új életutat. Még a herceg (ekkor már király) Elizabeth hercegnőhöz fűződő viszonya is egy új értelmezést nyert ebben a kötetben, és nagyon kíváncsian várom, hogy a soron következő regény milyen új értelmezési réteget tud ehhez a szálhoz hozzáadni.

Összességében, ami tetszett: a Neville család egyik leányának egy teljesen új oldalát ismertük meg, és igazolást nyertek a tettei egy alapvetően szimpatikus karakternek, Edward öccsének, Richardnak. Ami nem tetszett: helyenként olyan volt, mintha Gregory kicsit belekavarodott volna a saját maga által szövögetett szálakba, és néhol túltolt, már-már paródia szerűvé egyes eseményeket. És ami általános vélemény az internetben is: a kiadó új fordítóval dolgozott az eddigiekhez képest, aki gyalázatos munkát végzett. Lehet, hogy tud angolról magyarra fordítani, de hogy magyarul fogalmazni nem tud, az egészen biztos. Elég szörnyű olvasmány volt ilyen szempontból.

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.