Jane Austen az egyik olyan szerző, akitől a legtöbbet olvasok - ez tudott. Rajongom a humorát, a stílusát, az éleslátását - ez is tudott. De ezt a kötetet kiadni: Jane Austen munkássága elleni merénylet.

helikon/libri

Ez nem a Helikon hibája, ők egy létező gyűjteményt adtak ki újra. Ez annak a hibája, aki úgy gondolta egyszer, hogy érdemes még némi pénzt legombolni Jane Austen rajongóiról, mert biztosan meg fogják venni ezt a kötetet. A könyvecske ugyanis Austen korai, nyúlfarknyi vagy éppen befejezetlen szárnypróbálgatásait gyűjti össze. Amivel nem is lenne semmi baj. A gond inkább az, hogy az írásokból hiányzik az a mértékletesség, feszültség és letisztultság, ami azokat az írásokat jellemzi, amiket a szerző maga adott ki. Ugyanazokról a jelenségekről ír, ugyanazokat az irodalmi tendenciákat fricskázza, mint a regényekben, de a finom irónia helyett harsányan. Ami egy-egy sztorin belül is nagyon tömény, hát még egy teljes köteten keresztül.

Ami bizonyosan kiderül a kötetből, s amit már eddig is sejtettem - Austen egy végtelenül szellemes és humoros ember volt. Viszont abban is biztos vagyok, hogy nem szánta a családja és barátai körén túl terjedő publikumnak ezeket az ifjúkori írásokat. Austen-kutatóknak, érdeklődő rajongóknak persze nélkülözhetetlen gyűjtemény, jól lemérhető rajta a szerző gondolkodásmódjának beérése.

Ám ha olyasvalaki kezébe kerül ez a kötet, aki soha nem olvasott még Austent, az többet nem is fog. És ezt nem az mondatja velem, hogy rossz passzban olvastam. Több mint egy hónapja volt a kezemben, azóta túl vagyok egy másik fiatalkori írások gyűjteményén, de ez az indulat azóta sem halványult.

Szóval a lényeg: aki nem olvasott még Austent, először olvassa el az összes regényt. Háromszor. Utána jöhet a Szerelem és barátság. Aki már ismeri Austent, és kíváncsi a spirálfüzetbe írt stílusgyakorlatokra, vágjon bele.

A legutóbbi poszt óta hazaérkezett A boldog herceg is :) 

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.