Rövid összefoglaló lesz, két okból. Egyrészt több mint egy hónapja olvastam, és nagyon sok volt az input azóta, egyszerűen nincs már annyira a fejemben a tartalom, hogy hosszasan fejtegessem. Másrészt a véleményem, amit nem homályosított el az eltelt idő, nem igényel hosszas fejtegetést. Lássuk!

helikon/libri

Ugyan nem viselt meg annyira Szun-Ce, mint vártam, úgy éreztem, erős lenne ráengedni Buddhát azonnal, úgyhogy közbeiktattam egy Stephen Kinget pihenésképp. Imigyen felfrissült szellemmel már csak lelkileg kellett felkészítsem magam az érdeklődésemet még csak távolról sem súroló kötetre, így elkezdtem keresgélni magamban, mi is lehet a kapcsolódási pontom. Végül arra jutottam, hogy egyrészt nem árthat ha valamennyit tud az egyszerű földönfutó a buddhizmusról, másrészt nem elhanyagolható tény, hogy igen nagy élvezettel olvasom Leslie L. Lawrence könyveit önnön szórakoztatásomra, és ha már annyi történet zajlik kolostorokban, végre megismerem kicsit a vallást is.

Nos, ha meg akarom ismerni a vallást, nem elég egyszer elolvasni. Én legalábbis elsőre elég sok mindent nem fogtam fel, nyilvánvalóan a szöveg formája miatt. Gyakorlatilag a keresztény vallások katekizmusának keleti változata a kötet. Kérdés, felelet, máris tudod a vallás egyik elvét. Jöhet a következő. A kérdés-feleletes formán kívül volt egy-két tanító jellegű történet is, na itt ért az egyetlen igazi meglepetés, ugyanis szembejött egy olyan beszélgetés, ami kimondottan a Bibliai gazdag ifjú történetét juttatta eszembe. Így aztán a leginkább ez is maradt meg bennem.

Valójában olyasmi nem derült ki, amit mondjuk Lawrence regényeiből már ne tudtam volna a szerzetesekről, és megvilágosodás sem ért. Érdekes kultúr-/vallástörténeti adalékként megy a polcra.

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.