Újra Poe, ezúttal kicsit más jellegű írásokkal. S a fenti címet is kiegészítem: Az aranybogár és más történetek.

moly

Gondoltam, utánanézek, hogy az életmű melyik szakaszában keletkeztek az írások, hátha nagyon máskor, és ez magyarázza, hogy más benyomást keltettek, de nem - A fekete macskában összegyűjtött történetek és ezek is a '40-es évek első felében születtek. Vegyük is őket sorra.

Az aranybogár
Ez egy jó kis "kalandregény", ami kimondottan élvezhető, ha az ember túl tud lépni azon, hogy mindenki mindent szenvedélyesen átél, hogy az érzelmektől elragadtatja magát, hogy aggódni kell a főhősért, aki a megszállottságig hisz a céljában, amit viszont nem hajlandó elárulni a társainak. Itt is az a szerkesztési mód érvényesült, hogy a főhős egy barátja az elbeszélő, a probléma mintegy véletlenül adódott, viszont a főhős éles eszével és megingathatatlan logikával (és hittel) felgöngyölíti az ügyet. Lehet, hogy a kifejezésmódra tett megjegyzéseim okán nem ez jön le, de tényleg jó történet.

A hosszúkás láda
A további történeteknél - így ennél is - kicsit bele kell helyezkedni a korabeli olvasói igényekbe: érzelmeket, feszültséget, borzongást, sötét titkokat, halált, gyászt vágyott kapni a titokban olvasott regényeken keresztül (teljesen kitekintő megjegyzés: ez volt az az olvasói- és írói mentalitás, amit Jane Austen előszeretettel figurázott ki korai regényeiben, nem is talált rájuk kiadót....).
A hosszúkás láda egy olyan történet, ami mindent megad a fent felsoroltak közül. Az elbeszélő itt is egy barátja a rejtélyes hosszúkás ládával közvetlen kapcsolatban álló személynek, s a történet arról szól, hogy az elbeszélő szeretné tudni, mi van a ládában, aminek jelenléte egyre furcsább viselkedést vált ki barátjából. (Élelmes huszonegyedik századi olvasó pár oldal után már pontosan tudja, mi van a ládában.)

Az ovális arckép / Az áruló szív
Ezt a két rövidebb írást azért veszem egy kalap alá, mert mindkettő kicsit Oscar Wilde-os volt (jó-jó tudom, Poe írta meg őket előbb...), előbbinek még az alapmotívuma is hasonló volt, mint a Dorian Gray-é, csak - természetesen - nagyságrendekkel nyomasztóbbak, mint bármi, amit Wilde valaha is írt.

Az Usher-ház vége
Na ez az esszenciája a romantizáló-gótizáló műfajnak. Rejtélyes, halálos, zombis, nyomasztó, pusztulatos. Borzasztó.

Ellenben plusz pont a nagyon ötletes koponya-áthallásos bogaras grafikáért a borítón.

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.