Plutarkhosz és Kafka közé becsúszott pár nyaralós regény. S bár kedvenc kikapcsolós könyveim közé tartoznak Lőrincz L. László történetei, mégis, miután kettőt elfogyasztottam belőlük gyors egymásutánban, üdítő élmény volt Kafkától A per.

helikon / libri

Elővettem az Olvasópróbás bejegyzésemet Az átváltozásról, kíváncsi voltam, arról mit tudtam írni. Kiderült, hogy leginkább semmit. A szokatlanul semmitmondó összefoglalóimon fel is buzdultam, hogy újraolvassam azt a kötetet, mert érdekel, mi ragasztotta ennyire belém a szót.

Szerencsére A perrel kapcsolatban kicsit összeszedettebb vagyok, úgyhogy jöjjenek a részletek.

A per indítása kísértetiesen hasonlít Az átváltozáséra. A történet a főhősünk ébredésével kezdődik. S rögtön az ébredéskor valami olyasmivel szembesül, ami számára pont olyan váratlan és előzmények nélküli, mint az olvasó számára. Az átváltozás hőse reggelre féreggé változott. A per hősét reggelre letartóztatták. S a magát váratlan helyzetben találó hőssel együtt mi sem tudjuk a fordulat előzményeit, okát, csak azt, hogy valahogy ki kell mászni a slamasztikából.

Jozef K., A per frissen letartóztatásba kerülő banki tisztviselője meglepő talpraesettséggel lát neki ügye felderítésének, és mielőbbi tisztásának. Jozef K. ugyanis nem követett el semmit. Valaki megrágalmazhatta. Nagyon tetszik a történetmesélésnek az a módja, hogy kezdetben, mikor még K. úr sem tudja komolyan venni az ellene folyó pert, akkor kifejezetten mozgalmas az élete, sok helyszínen járunk vele, sok szereplő veszi körül. Ám az időben előrehaladva, ahogy egyre jobban kitölti a gondolatait az eljárás, s egyre több idejét szenteli neki, úgy szűkül be körülötte az írott tér. A történet elején meg is lepődtem, mennyire könnyen befogadható volt, de idővel egyre nehezebb lett, mintha csak a K.-t egyre jobban fojtogató probléma engem is elkezdett volna magával húzni.

A Kafka által lefestett világ teljesen realista, és egészen abszurd. Olyan természetességgel viselkednek furcsán az emberek, hogy eszembe sem jut megkérdőjelezni a cselekedeteik mozgatórugóit. Ugyanígy azt sem keresi igazán az olvasó, mi lehet az a bűn, amivel megvádolták, s nem lehet elkerülni a végső büntetést (még ha mondjuk van is ötlete az embernek, vérmérsékletének és világnézetének megfelelő...). Mégis, a sok furcsaság ellenére a dolgok pontosan megfeleltethetők a minket körülvevő világnak. Kicsit olyan elmerülni K. úr valóságában, mint egy napot félregombolt ingben tölteni. Egész nap érzed, hogy valami nem stimmel, de csak este jössz rá, mi okozta a diszkomfort érzetet.

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.