Csáth Géza nekem eddig valahogy mindig kimaradt. Az irodalomórákról nagyjából annyi rémlett, hogy az egyik legkedvesebb íróm kuzinja volt, fiatalon meghalt. Aztán tavaly elég sok cikk, kiállítás jött szembe vele kapcsolatban, de egyikben sem mélyedtem el igazán, így a soron következő könyvvel kapcsolatban sem voltak előzetes ismereteim.

helikon/libri

Ha más is így lenne vele, rövid összefoglalás: a kötet elején egy rövid ismertetés van az elmebetegségek pszichológiájáról. Ezt követően megismerjük G. kisasszony élettörténetét, s szanatóriumba vonulásának körülményeit. G. kisasszony egy napról napra bővülő téveszmerendszert épít maga köré, s fáradhatatlanul ír, mindent dokumentál ezzel a világgal kapcsolatban. A következő fejezetben a pszichoanalízis segítségével pontról pontra magyarázatot kapunk a G. kisasszony által leírt hallucinációk okairól.

Ez így nagyon szárazon hangzik, s amennyire utánanéztem, a kommentelők többsége túlontúl tudományosnak találja az írást. A könyv végi korabeli ajánló ellenben felhívja a figyelmet arra, hogy micsoda szépirodalmi érzékkel megírt tudományos munkát tarthat az olvasó a kezében. Én még eggyel tovább mennék, ha nem túlzás - nekem nem volt sem túl száraz, sem túl tudományos - azt éreztem, hogy ez sokkal inkább tudományos alapokon nyugvó szépirodalmi mű, mint fordítva.

És ebben rejlik Csáth Géza zsenialitása - két olyan területet, aminek szakértője: a pszichológiát és az irodalmat úgy tudja egy egységgé olvasztani, hogy az szétválaszthatatlan legyen.

Csáth is felkerül a "sajnálom, hogy eddig nem olvastam"-listámra. Ajánlom.

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.