Odázgatom egy ideje ennek a bejegyzésnek a megírását, mert mégis mit mondhatna egy laikus egy olyan tudományos munkáról, aminek műfajában járatlan? Így hát nem ezzel a poszttal fogom megváltani a világot.

libri

Azért dióhéjban tudok tartalmi vázlatot írni:
Az első értekezésben Freud a nemi eltévelyedéseket vizsgálja, a homoszexualitástól a különböző perverziókig. Végül arra jut, hogy az emberekben kezdetben nagyjából azonos módon alakul a szexualitás lélektana, ám a nevelés, a személyiség és a külső behatások hatására a szexuálisan érett korra valamilyen pályára áll az egyes egyének nemi érdeklődésének mikéntje. S hogy az azonos gyökeret bebizonyítsa, a következő két tanulmányban a születéstől kezdve a pubertáson át, a felnőtt korig végigkíséri a nemi folyamatokat.
Voltak részek, amik kimondottan belemagyarázottnak, s erőltetettnek tűntek, de minthogy ez egy elmélet, amit a szerzőnek szándékában állt bizonyítani, úgy voltam vele, hogy ez is egy vélemény...

Olvasgattam fórumokat, mert kíváncsi voltam, hogy a hozzám hasonló laikusokból a kötet melyik aspektusai váltanak ki reakciókat. Alapvetően három téma keringett:
1, Idejétmúlt, túlhaladott, elavult nézetektől hemzsegő írás. Vs. Persze hogy elavult, de képzeld már magad a száz évvel ezelőtti olvasók helyébe, hogy akkor mennyire forradalmi volt!
2, Túl bonyolult és tudományos a szöveg, élvezhetetlen.
3, Fel vagyok háborodva, hogy ennyire a férfiakra van kihegyezve a mondanivaló, és amúgy sincs olyan, hogy péniszirigység.

Minthogy pszichológiai tanulmányokat nem folytattam, így Freud gondolatai mellett vagy ellen sem tudnék érvelni, ha akarnék sem. Viszont virtuális vitába tudok bocsátkozni a fent összesített véleményekkel. :) Vegyük őket sorra:

1, Minthogy nem értek hozzá, s nem is mélyedtem el a téma mai állásában, itt állást foglalni nem tudok. Abban egészen biztos vagyok, hogy a maga korában tényleg forradalmi és tabudöntögető volt. A kötet elején olvashatjuk az első magyar kiadás (1915) fordítójának elragadtatott kommentárját, így valószínűsíthető, hogy szakmai körökben tényleg menő volt.
2, A szakmai szöveg bonyolultságára vonatkozó hisztik a fórumokon mindig felidegesítenek... Nekem személy szerint pici segítséget jelentett, hogy korábban már olvastam az Egy elmebeteg nő naplóját, amiben Csáth nagyban támaszkodik Freud pszichoanalízisének eredményeire, így nem volt teljesen idegen és elrettentő a szóhasználat. Amit meg nem értettem, azt el tudtam engedni.
3, Valóban túlsúlyban vannak a férfi páciensek vizsgálatából származó következtetések, de maga a szerző is elejt egy félmondatot arról, hogy sajnálatos, hogy a női páciensek esetében nem tudtak számottevő vizsgálatot végezni. Számomra ebben semmi meglepő nincs, hogy egy férfi orvos akkoriban nem mélyedhetett el igazán a női szexualitás lelki rejtelmeiben, így a férfiaknál megfigyelt tendenciákból próbált általánosítani. A Freudra hivatkozva sokat emlegetett "péniszirigység" pedig emlékeim szerint mindössze egyszer szerepelt az egész kötetben, nem is igazán kifejtve...

Volt egyetlen vélemény, amivel viszont teljes mértékben azonosulni tudok, s legyen is ez a zárszó: arra jó volt (elolvasni a kötetet), hogy most már hozzá tudok szólni a témához.

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.