Elképesztően hosszú ideje és kötetek sora után végre egy olyan PG-regény, amit még nem olvastam és tudtam szeretni! Annyira jól esett végre egy élvezhető írás (még ha a régiek közül is való), hogy nem győzök lelkesedni.

 moly

Azt hiszem, ha VIII. Henrikre gondolunk, Boleyn Anna az első nő, aki eszünkbe jut asszonyainak sorából. A regényfolyam több darabjában előkerült már a karaktere, mint vetélytárs, és most elérkezett az a kötet, amiben személyesen is megismerjük.

libri

Nemrég írtam már egy kötetről, ami Austen "zsengéit" mutatja be az olvasóknak, arról igazán nem voltam jó véleménnyel. Hasonló műfajú ez a kis könyvecske is, de ez már a befogadható kategória.

moly

Amint arra a legutóbbi bejegyzésben felhívtam a figyelmet, jelenleg sajnos hónapokban mérhető az eltelt idő egy-egy könyv olvasása és a vonatkozó bejegyzés megírása között. Philippa Gregory regénye felbosszantott annyira, hogy ennek ellenére hosszabb véleménynyilvánítás szülessen róla. Na ez a könyv nem az, amiről ugyanez elmondható lenne.

moly

Már a tavaly év végi hajtásban is sikerült összeszednem egy jókora csúszást az olvasmányok és megírásuk között, de ahelyett, hogy ezt behoztam volna, egy annyira hajtós időszakba csöppentem, hogy konkrétan hónapokkal ezelőtt olvastam azokat a könyveket, amiket a következő napokban megírni készülök. Ezzel a felütéssel lássuk Philippa Gregory legrosszabb írását ebben a regényfolyamban, amit őszintén nem ajánlok senkinek.

moly

Az előző olvasmányélmény bosszankodásai után igazi felüdülés volt Alice története. A sztoriról nem fogok most írni, nem hiszem, hogy van akinek legalább nagy vonalakban nincs meg. Annál inkább az egyéb benyomásokról.

 helikon/libri

Jane Austen az egyik olyan szerző, akitől a legtöbbet olvasok - ez tudott. Rajongom a humorát, a stílusát, az éleslátását - ez is tudott. De ezt a kötetet kiadni: Jane Austen munkássága elleni merénylet.

helikon/libri

Rövid leszek: ezt is hetekkel ezelőtt olvastam, és azóta további négy könyv egymásra rétegződő olvasmányélménye homályosítja ezt. Azért egy rövid összefoglalóra és kiértékelésre telik az élményből.

libri

Újra Poe, ezúttal kicsit más jellegű írásokkal. S a fenti címet is kiegészítem: Az aranybogár és más történetek.

moly

Nem olvastam Nietzsche-t korábban. Nietzsche-ről voltak előzetes ismereteim, a kötetről nem. Így aztán az első meglepetés az volt, hogy nem csupán a kereszténységnek ment neki, hanem mindennek és mindenkinek.

moly

Az előzőleg megkritizált kötetekből egy olyan volt, amit tényleg szerettem. Ez a második.

moly

Rövid összefoglaló lesz, két okból. Egyrészt több mint egy hónapja olvastam, és nagyon sok volt az input azóta, egyszerűen nincs már annyira a fejemben a tartalom, hogy hosszasan fejtegessem. Másrészt a véleményem, amit nem homályosított el az eltelt idő, nem igényel hosszas fejtegetést. Lássuk!

helikon/libri

Kissé aggódva vettem kézbe a kötetet, mert az eddig olvasott zsebkönyvek alapján sejtettem, hogy ez - számomra - nehezebben befogadható témájú darab lesz. Kellemes meglepetést okozott!

(Libri)

Bocsánatkéréssel kell kezdjem a bevezetőm, mert ahhoz, hogy az őszinte véleményemet elétek tárjam, csúnyát kell mondjak. Ugyanis abban a pillanatban, hogy becsuktam a kötetet az utolsó oldal után, egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében az alábbi önkéntelen reakció hagyta el a számat: Hú, de szar volt.

(moly)

Ez a kis kötet egy gyorsan felfalható, de ha a mélységeit ki akarja aknázni az ember, többször olvasandó írás.

(libri)

Nehéz erről a könyvről bármit is írni, mert legalább egyszer biztos, hogy mindenki olvasta, nagyon sokan nagyon sokfélét írtak már róla, ráadásul minden olvasáskor mindenkinek mást mond. Hát én most arról írok nagyon röviden, hogy a mostani nekifutásra nekem mi volt fontos belőle.

(helikon)

Továbbra is Lancaster Henrik és Yorki Edward uralkodásának idejében járunk, ezúttal egy olyan karakter szemszögéből megismerve a körülményeket, akit eddig csak a "futottak még" kategóriaként mutatott be a szerző. Hősnőnk Anne Neville, aki rövid élete folyamán talán a legmozgalmasabb játszmában résztvevő sakkfigura volt.

Hű, de megszenvedtem ezzel a kis könyvecskével... Nem véletlen a többhetes hallgatás. Annyi idő alatt rágtam át magam ezen a köteten, mint anno a Háború és békén.

(libri)

Érdekes a kötet viszonyulása a már olvasott és ismertetett előző kettőhöz. A szerző azok között írta, az én tetszési skálámon is azok között helyezkedik el, s az az idő, melyet a történet felölel, átfogja, összeköti az előző kötetetek időtartamát. Mindezt ebben az esetben a vörös rózsa szemszögéből teszi. Lássuk, hogyan!

(moly)

Edgar Allan Poe írásait soha nem tudtam igazán hova tenni. Nem tudok rajongani értük, de nincs is velük semmi bajom. Néha kicsit azt érzem, hogy nagyobb lelkesedést érdemelne tőlem ez a bizonyos körökben kult-szerző, de valahogy nem tud elkapni. Azért alapvetően jobb olvasás-élmény volt ez a kötet, mint a legutóbbi.

(moly)