Nehéz erről a könyvről bármit is írni, mert legalább egyszer biztos, hogy mindenki olvasta, nagyon sokan nagyon sokfélét írtak már róla, ráadásul minden olvasáskor mindenkinek mást mond. Hát én most arról írok nagyon röviden, hogy a mostani nekifutásra nekem mi volt fontos belőle.

(helikon)

A Helikon kiadása nem a klasszikus fordítással dolgozott, így a bántóan szirupos közhelyek, amik miatt - és itt most nevezhettek rossz embernek - nem szívesen veszem kézbe a könyvet, kicsit átfogalmazódtak. Igaz, ezeken át is siklottam gyorsan, mint lényegtelenen, és annál nagyobb érdeklődéssel olvastam olyan részeket, amik kisgyerekként nem tűntek fontosnak.

Oké, a Róka eszmefuttatásai a kötődésről elég szívenütősek voltak most is. De engem inkább a hat bolygó lakói, azok közül is három fogott meg most igazán. A Király inkább nevetséges volt, mint karikatúra-szerű (idegesítően kifigurázott, szellemesség nélkül - hogy rögtön meg is fejtsem az önellentmondásom). A Hiú és a Tudós dettó. Az Iszákos, az Üzletember és a Lámpagyújtogató viszont Örkényi tűélességgel volt megrajzolva. Ezeket a fejezeteket nagyon elgondolkodtatónak találtam.

A rózsát továbbra is utálom.

Ennyit röviden A kis hercegről.

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.