Nagyon vártam már ezt a könyvet, annyit hallottam róla korábban. Nem állítom, hogy olyan életre szóló élmény volt, mint mondjuk a korabeli olvasóknak, de azt hiszem, ez olyan történet, amit érdemes mindenkinek elolvasni egyszer.

Libri

Újabb kötelező olvasmány, amit mindenki ismer, mindenki elemezte irodalom órán, és egyáltalán, mit mondhat róla egy mezei olvasó?

Libri

Nem most volt, hanem több mint két hónapja, amikor nekiindultunk, hogy befejezzük az első szakaszt. Spoiler: nem fejeztük be. A szokásoshoz képest is szubjektív beszámoló.

Mit is mondhatnék egy alapműről, amiről már annyi, nálam sokkal okosabb ember elmondott rengeteg dolgot? Hát nem sokat... Szuper-szubjektív élménybeszámoló következik.

Helikon

Tipikusan az a könyv, ami valószínűleg sosem került volna a kezembe, ha nem kerül be a Zsebkönyv-sorozatba, és milyen kár lett volna kihagyni!

Moly.hu

Vannak könyvek, amik nem nekem szólnak - ez közéjük tartozik. Nem feltétlenül csak azért, mert már az első oldalon tizenkét végjegyzeti hivatkozás van (összesen százhetvenkettő), hanem mert a harcművészet nem igazán az én műfajom.

(Libri)

Sokszor írtam már arról, hogy nem kimondottan kedvelem a bölcselkedő típusú könyveket. Ugyanakkor, protestáns vallásban nevelkedett emberként úgy éreztem, nem árthat jobban megismerkedni Luther gondolataival. (Ugyanezen okból kicsit furcsa is nekem ez a "Martin Luther", annyira megszoktam, hogy magyarosan használjuk a nevét...)

(Libri)

Családi nyomorok bonyodalma. Sokban hasonlít (nekem) A gyertyák csonkig égnekre, de különbözik is tőle annyira, hogy ne lehessen azt mondani: variációk egy témára.

(Líra)

Ha egy mondatban akarnám összefoglalni Schopenhauer szövegét: ez is egy vélemény.

Helikon/Libri

Greffi évek óta kapacitál, hogy menjünk hóban túrázni. Mivel elég óvatos duhaj vagyok, aki tisztában van azzal, hogy teljesen száraz időben is bármikor képes fenékre esni, bokát zúzni, mindig a bizonytalan jövőbe helyeztem ennek a túrának az időpontját. Ám mivel az idei évre afféle fogadalom volt (bár jobb szeretem az elhatározás szót), hogy minden hónapban legalább egy alkalommal kimozdulunk a természetbe, most eljött az idő. Mármint a hóban túrázásra. 

A sok apró-cseprő Budapest-környéki túra után a hosszú hétvégén nyugatnak vettük az irányt, hogy végre elkezdjük a Kéket az elején. Két napot tudtunk rászánni, így edzettségünkhöz igazítva egy Írott-kő-Kőszeg és egy Kőszeg-Tömörd szakaszt vállaltunk be. Kényelmesre vettük a dolgot: előtte és utána is aludtunk egyet Kőszegen. Szállást a Harangtorony-szállóban sikerült foglalnunk, ami összességében szuper volt - sokkal jobb, mint amire a neten olvasható vélemények alapján számítottam. A szállodában reggelit kaptunk, esti sétáink során pedig Kőszeg éttermeit fedeztük fel. Na de alapvetően a túráról akartam írni, szóval nekilátok a lényegnek.

Őszintén szólva nem tudom, hogy másfél évig miért nem voltunk túrázni. Különösebb okunk nem volt rá, nem is igen emlékszem, mivel szaladt el ez az időszak. Ám de mivel az október végi-november eleji hosszú hétvégére nem kisebb célt, mint Írott-kőt tűztük ki magunk elé, valami minimális állóképesség nem ártana. Szóval felvettük a fonalat ott, ahol legutóbb letettük, mikor greffi valahol Klastrompuszta és Piliscsév között közölte, hogy ő el nem megy Piliscsabáig...

Érdekes élmény úgy olvasni egy könyvet, hogy bár nem találkoztam még vele, a popkultúrába olyan mélyen beleivódott a sztori, hogy pontosan tudom, mi lesz a vége.

Libri

Legutóbb talán gimnazistaként olvastam Shakespeare-t, szóval némi kíváncsisággal vágtam neki a kötetnek. Határozottan jó előérzettel töltött el, hogy a drámák fordításai két nagy kedvencemhez kötődnek: a Szentivánéji álom Arany János, a Romeo és Júlia Kosztolányi Dezső interpretálásában olvasható.

[Moly.hu]

"Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta..."

Igen régen volt ez kötelező olvasmány, de az első két sor valamiért belém égett. Ha szóba kerül a Toldi, már kezdem is fejben szavalni. Aztán nagyjából itt véget is ért a tudásom. Persze, általánosságban ismeretem a Toldi-mitológiát,  de a tárgyi szövegre már nem nagyon emlékeztem.

Helikon/Libri

Amikor olyan könyv jön szembe a Zsebkönyvek között, amiket jól ismerek - mindenki jól ismer -, sokszor is olvastam, mindig gondban vagyok, hogy erről mégis mi újat lehet még elmondani...

Libri

Egészen szokatlan és rendhagyó viszonyt sikerült kialakítanom ezzel a kötettel. Bár összességében kellemes olvasmánynak tartom, nem valószínű, hogy kézbe fogom még venni.

[Moly.hu]

Ez itt az utolsó regény vs. sorozat tematikájú bejegyzés. Jó hosszú, mint mindig. Valójában okafogyott is, mert a történetnek erre a pontjára a sorozat készítői már szinte teljesen leváltak a Martin-i útról. De szeretem befejezni, amit elkezdek. Szóval jöjjön az utolsó maratoni bejegyzés!

Forrás: itt

Tavaly november óta ülök ezen és a bejegyzés-sorozat következő (utolsó) részén, egyrészt mert amennyire izgalmasan szakad meg a történet azon a ponton, ahol George R. R. Martin legutóbb kötetet adott ki A tűz és jég dala ciklusban, annyira kezdi értelmét veszteni a regények és a sorozat összehasonlítása - másrészt annyi egyéb dolgom volt ebben az évben, hogy az ilyen gigászok, mint ezek a posztok, nem kerültek sorra. (Valami ilyesmi miatt nem jelennek meg Martin könyvei sem, kezdem átérezni. :) ) Már az előző kötetnél is azt írtam, hogy a sorozat alkotói a harmadik és negyedik évadban egyre bátrabban variálják meg a regény szövetének szálait, a negyedik és ötödik kötet esetében szinte már teljesen szét is váltak a történetek.

Forrás: itt

Sokat gondolkodtam arról, mit írhatnék erről a könyvről. Az az igazság, hogy az ilyen bölcsesség-gyűjtemény/füveskönyv jellegű kötetetek nálam vagy nagyon betalálnak, vagy teljesen hidegen hagynak. Konfuciusz az utóbbi kategóriába került.

Libri