"Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta..."

Igen régen volt ez kötelező olvasmány, de az első két sor valamiért belém égett. Ha szóba kerül a Toldi, már kezdem is fejben szavalni. Aztán nagyjából itt véget is ért a tudásom. Persze, általánosságban ismeretem a Toldi-mitológiát,  de a tárgyi szövegre már nem nagyon emlékeztem.

Helikon/Libri

Bár nagyon szeretem Arany Jánost, csak úgy hobbiból ritkán olvasgatok elbeszélő költeményeket. Némi fenntartással vettem elő Toldit, nem tudtam, hogy fogom viselni a műfajt. A fenntartásaim aztán gyorsan eloszlottak, élvezhető olvasmány ez. Igazából a történetmesélésnek ez a formája számomra gördülékennyé tette a befogadást. Ráadásul, ha nekiül az ember, viszonylag gyorsan rájön, hogy a terjedelem csalóka: a tördelés és a forma miatt tűnik soknak a szöveg, valójában egy végtelenül egyszerű, kitérők nélkül a lényegre fókuszáló elbeszélésről van szó. Nyilván ízlés kérdése, számomra szórakoztató is, ahogy Arany ír, szóval határozottan pozitív élmény volt újraolvasni az egykori kötelezőt.

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.