Sokszor írtam már arról, hogy nem kimondottan kedvelem a bölcselkedő típusú könyveket. Ugyanakkor, protestáns vallásban nevelkedett emberként úgy éreztem, nem árthat jobban megismerkedni Luther gondolataival. (Ugyanezen okból kicsit furcsa is nekem ez a "Martin Luther", annyira megszoktam, hogy magyarosan használjuk a nevét...)

(Libri)

A kötetben lejegyzett beszélgetések, gondolatok az 1530-40-es években születtek, és várakozásaimmal ellentétben sokkal inkább a korabeli életről szóltak, mint vallásról. Luther egészen emberközelivé válik, és sokkal kevésbé méltóságteljes, mint amilyennek gondoltam - gyarló, testi örömöket és gyötrelmeket nem meg- és eltagadó, olykor egészen közönségesnek ható témák kerülnek elő (de lehet, hogy csak mai, finomkodó szemmel nézve, amúgy meg teljesen természetes dolgokról van szó). A kirajzolódó személyiség alapján valahogy nem vagyok meglepve, hogy egy ilyen ember szembefordult a katolicizmussal.

Érdekes az a sokféle kettősség, ami megjelenik a szövegekben. Csak néhány példát említve: miközben Luther komoly Isten-hittel és teológiai tudással néz az életre, teljesen természetesnek tartja a mágia valamiféle jelenlétét a hétköznapokban. Miközben a legnagyobb tisztelettel beszél a női nemről, és bizonyos szempontból a nők elnyomása ellen is felszólal, néhány megjegyzésben azért helyre is teszi őket, hogy annyit persze nem érnek, mint egy férfi...

Luther megszólalásai témánként vannak csoportosítva, és a elég jó a felosztás is. Egy-egy téma 5-15 perc alatt elolvasható, mielőtt még elunná az ember, vagy túl sok lenne a bölcselkedésből. Én napi egy témával haladtam, így nem túl gyorsan, de megterhelés nélkül, következetesen át tudtam magam rajta rágni, és összességében érdekesebb, olvasmányosabb könyv volt, mint vártam.

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.