Tipikusan az a könyv, ami valószínűleg sosem került volna a kezembe, ha nem kerül be a Zsebkönyv-sorozatba, és milyen kár lett volna kihagyni!
Moly.hu
Igazából semmi különös. Ivan Gyenyiszovics reggel felkel, a napja ugyanúgy telik, mint bármelyik másik, és este lefekszik. Mégis, a mai olvasó számára minden perce rendkívüli. Pláne annak a generációnak, akiknek a nagyszülei életében volt a napi valóság része a munkatábor, s aki esetleg személyesen is érintett volt, az meg inkább nem beszélt róla. Mégis, Ivan Gyenyiszovics egy napjának leírását elolvasva rácsodálkozhatunk arra, hogy valójában bármilyen körülmények között embernek lehet maradni, ha az ember úgy áll a körülményekhez, hogy azokat csak emberhez méltóan érdemes kezelni.
Előzetesen tartottam kicsit a könyvtől, pláne amikor láttam, hogy a szöveg nincs fejezetekre osztva (persze, miért is lenne, amikor a munkatáborban nincs megállás, csak éjszaka), és hát előzetesen valami szenvedés-történettől tartottam. Persze, jelen van a szenvedés is, de az a csodálatos ebben az írásban, hogy sokkal inkább szól az emberi tartásról, a (betyár) becsületről, az emberség megőrzéséről. Remek olvasmány!
A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.
