Amikor olyan könyv jön szembe a Zsebkönyvek között, amiket jól ismerek - mindenki jól ismer -, sokszor is olvastam, mindig gondban vagyok, hogy erről mégis mi újat lehet még elmondani...
Libri
De itt a meglepetés: Karinthy Tanár úr kéremje tudott meglepetést hozni. Pedig ha ötször nem olvastam még oda-vissza, akkor egyszer sem. Nem tudom, hogy soha nem tűnt még fel, vagy a korábban olvasott kiadásokban nem szerepelt az ajánlás:
"Kosztolányi Dezsőnek,
A szegény kisgyermek panaszai szerzőjének"
Ez az ajánlás egészen más dimenzióba helyezte számomra a kötetet, és a benne szereplő szövegeket az eddigi értelmezésemhez képest. Az ajánlást követően ugyanis nem tudtam úgy olvasni az iskolástörténeteket, mintha azok nem Kosztolányi verseire válaszként születtek volna. Talán pici fricska is van a téma ilyen fajta feldolgozásában, de számomra inkább arról árulkodik, mennyire más volt a személyisége a két szerzőnek, s ennek ellenére mégis mennyire jó barátságban voltak.
Na ez most egy ilyen jó szubjektív írás lett, a könyvről nem sokat tudtatok meg belőle. Nem baj, úgyis ismeritek.
A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.
