Egyetlen könyv volt az életemben, amin majdnem annyit ültem, mint ezen: a Háború és béke. Mondjuk utóbbi javára van néhány száz (ezer?) oldal különbség. A Hagakurét mégis nehezebben küzdöttem le. moly

Szerb Antallal is úgy voltam, mint anno Máraival: amint elkezdtem olvasni, viszonylag gyorsan jött a kellemetlen érzés: ha olyan rengeteget olvasok, akkor ő vajon eddig miért maradt ki? helikon/libri

Általában előre cidrizem az ehhez hasonló bölcsességek könyveitől. De ez nem is volt olyan rossz. helikon/libri

Vannak olyan könyvek, amiket ha soha nem is olvastál, nem is láttad a belőle a készült filmet, akkor is tudod, miről szól, annyira az alapműveltség részéve tudtak válni. Nekem ez a kötet ilyen. moly

Ez egy rendkívül érdekes könyv, amit nem feltétlenül tudok szeretni. libri

Odázgatom egy ideje ennek a bejegyzésnek a megírását, mert mégis mit mondhatna egy laikus egy olyan tudományos munkáról, aminek műfajában járatlan? Így hát nem ezzel a poszttal fogom megváltani a világot. libri

Egyszerűen nem tudok úgy Sherlockot olvasni, hogy a sorok között ne ismernék rá a Poe-féle hagyományokra, s ne látnám meg Christie ihletforrásait. moly

Ez a könyv a meglepetések könyve volt. Sok mindent vártam volna tőle előzetesen, de arra nem voltam felkészülve, amit adott. moly

Oké, oké, tudom, hogy közelebb van a húsvét, mint a karácsony, de ezt dobta a lista. Ráadásul szerintem ez nem egy olyan könyv, aminek a mondanivalója csak karácsonykor lenne érvényes. Sőt... helikon/libri

Philippa Gregory már nem először lepett meg azzal, hogy képes úgy regényt írni, hogy annak egyetlen szerethető szereplője se legyen. moly

Minél többet olvasok Kafkát, annál jobban élvezem. helikon / libri

Totál vállalom, hogy ha tényleg ki akarok kapcsolni, akkor detektívregényt olvasok. Agatha Christie az örök szerelem, de Sherlock nyilvánvalóan megkerülhetetlen a műfajban. Így aztán szuper, hogy a Helikon újrakiadta Mr. Holmes első felbukkanásának történetét. moly

Csáth Géza nekem eddig valahogy mindig kimaradt. Az irodalomórákról nagyjából annyi rémlett, hogy az egyik legkedvesebb íróm kuzinja volt, fiatalon meghalt. Aztán tavaly elég sok cikk, kiállítás jött szembe vele kapcsolatban, de egyikben sem mélyedtem el igazán, így a soron következő könyvvel…

Felbuzdulva azon, hogy minden előítéletem ellenére mennyire szerettem a Márai-kötetet, prekoncepcióimat félresöpörve, Hugo könyvének elolvasását annyira nagyon nem halogattam. moly

Valahol ezzel a könyvvel indult az idei év végi Helikonos mélyrepülésem. Értem ez alatt, hogy egy-egy kötet elolvasása között hetek telnek el, és a megírásig bőven több mint egy-másfél hónap... Szóval ha a következő néhány kötet esetében szűkszavú leszek, annak az lesz az oka, hogy ebből az időbeli…

Ez a kötet jó példa arra, hogy miért is csinálom ezt a Zsebkönyv-olvasós-sorozatot. Mert ha nem határoztam volna el, hogy sorban elolvasom az összeset, valószínűleg soha nem vettem volna a kezembe ezt az írást. (Amit így is méltatlanul sokáig tologattam, egyéb olvasmányokat elé sorolva.) moly

Azért furcsa erről a kötetről írni, mert nemrég írtam Alice első kalandjairól, s valamikor a blog első évében a címbeliről is. Így ennek a bejegyzésnek a megírását azzal kezdtem, hogy elolvastam a korábbi vonatkozó posztjaimat. helikon/libri

Plutarkhosz és Kafka közé becsúszott pár nyaralós regény. S bár kedvenc kikapcsolós könyveim közé tartoznak Lőrincz L. László történetei, mégis, miután kettőt elfogyasztottam belőlük gyors egymásutánban, üdítő élmény volt Kafkától A per. helikon / libri

Előzetesen tartottam ettől a könyvtől: ha van olyan műfaj, amit nagyon nehezen olvasok, az az életrajz. Végül az előítéleteim ebben az esetben igaztalannak bizonyultak, egészen kellemes olvasmányélmény volt Plutarkhosz kis könyvecskéje. helikon/libri

Nagyon durva ritmusváltást jelentett ez a kisregény az utoljára olvasott, hárommesélős Philippa Gregoryhoz (A Boleyn örökség) képest. De örülök, hogy erőt vettem magamon, és hozzálassultam Ábel meséjéhez.  helikon/libri