"Piszkos Fred lett a kapitány. Először örült, hiszen valamikor tiszt volt egy cirkálón, de később szerencsétlen lett, mert életveszélyes fenyegetésekkel rákényszerítették, hogy megfürödjön..."
Helikon
Rejtő Jenőt olvasni nekem olyan, itt ebben a HZSK-kalandban, mint egy világkörüli út rengeteg új élménye, impressziója, benyomása közepette megpihenni otthon, a kanapéra kuporodva kényelmes szabadidő naciban, vajjal megkent, fokhagymás zsemlét majszolva.
Kicsit talán zavaros kép, de remélem érthető. :)
Ez a kötet valójában egy Rejtő-esszencia: vannak benne városi és tengeri csavargók, katonaság és légió, félreértések, félrevezetések, hűség, barátság szerelem. És Piszkos Fred. Nem mernék rá megesküdni, de impresszióim szerint ez az első Rejtő-regény, amiben megjelenik az ikonikus figura.
A történet pedig szokás szerint egyszerűen indul, aztán átláthatatlanul összebonyolódik, míg végül a rosszak elnyerik méltó büntetésüket, a jók pedig megérdemelt jutalmukat. Rejtő-világát azért szeretem, mert bár a háttérben mindig megjelenik, hogy a való életben lehetőleg semmi jóra ne számítson az ember, a történeteiben a betyárbecsület és a jóindulat mindig helyre tudja hozni a legelcseszettebb helyzeteket is.
Na hát, erről szól Az elveszett cirkáló.
A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.
