Nem igazán szeretem a "füves könyv" műfajt, kevés olyan volt a kezemben, ami tényleg "aha-élményt" okozott volna. Talán Márai kötete volt eddig az egyetlen, amit jó szívvel tudtam forgatni. Eddig. Nem lehet véletlen, hogy Márai is hivatkozik Marcus Aureliusra.

libri

Marcus Aurelius, a filozófus császár, kevéske előtanulmányaim alapján nem akart füves könyvet írni. Mindössze jegyzeteket készített az éppen aktuális elmélkedéseiről, s ezeket a jegyzeteket rendezték utóbb kötetbe. Ez meg is magyarázza azt, miért is tér vissza egy-egy gondolat újra és újra, mindig más formában, de lényegében változatlanul.

Tartottam a kötettől, hogy Napóleonhoz, Machiavellihez, Szun-Cehoz vagy Jamamoto Cunetomohoz hasonlóan az uralkodás vagy a hadviselés kérdéskörét fogja körbejárni. Ehelyett tényleg olyan hangulata volt a könyvnek, mintha egy kellemes délutánon, mértéktartó fröccsözés mellett, az élet fő kérdéseit boncolgató beszélgetés tanúja lennék. S bár sosem gondoltam magam sztoikusnak, nem egyszer éreztem azt, hogy egy-egy gondolat mennyire aktuális ma is. S nagyon sok kérdésben érvényes zsinórmértéket nyújt a 2. századi bölcs.

Persze, egy ilyen jellegű könyvről első olvasásra inkább csak benyomásaim születnek, az igazi megértés többszöri forgatás által jön el. És ez azon kevés bölcseletes kötet közé tartozik, amit szerintem le is fogok még venni a polcról. Ajánlom mindenkinek.

Szolgálati közlemény: elérkeztem a sorozat azon részéhez, ahol nem tudom tartani az egymásutániságot, mert egyes köteteknek használtan sem bírok a nyomára bukkanni. Majd a helyükre kerülnek, ha kijön az új kiadás.

Baricchotól a Selyem pedig kölcsönbe ment egy barátomhoz.

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.