Egyetlen könyv volt az életemben, amin majdnem annyit ültem, mint ezen: a Háború és béke. Mondjuk utóbbi javára van néhány száz (ezer?) oldal különbség. A Hagakurét mégis nehezebben küzdöttem le.

moly

Jamamoto Cunetomo régi vonalas szamuráj volt, de legnagyobb bánatára az ő idejére már betiltották a szeppukut abban az esetben, ha a szamuráj hűbérura meghalt, és a hű csatlós követte volna. Így aztán szeppuku helyett szerzetesnek állt, és a történeteit, kommentárjait, tanácsait lejegyezte egy tanítványa. Ez a gyűjtemény a Hagakure.

Tök pozitívan álltam a kötethez. Annyi kellemes meglepetés ért az utóbbi időben olyan könyvekkel kapcsolatban, amiktől jó előre ódzkodtam, hogy levetkőztem az aggodalmakat, vártam a szamurájokat. Végülis a bevezető nem volt annyira rossz. Mivel nem igazán vagyok otthon a japán történelemben és kultúrában, kimondott érdeklődéssel olvastam ezt a részt.

Aztán jött a lényeg. És itt sajnos bebizonyosodott, hogy vannak olyan témák, amik tényleg hidegen hagynak. Mint kiderült, a Szamurájok Útja egy ilyen téma. Minden nap úgy ültem neki, hogy jó előre szuggeráltam magam -  Érdekelnek a szamurájok. Érdekel a szamuráj kultúra. Nyitott vagyok. Sajnos a szándékom nem írta felül az érdeklődésem. Napi tíz oldal után gyakorlatilag kikapcsolt az agyam. Félreértés ne essék: amit meg lehetett tudni a szamurájokról, megtudtam. A könyv tartalma beépült az agyam általános műveltség részébe. De a legkevésbé sem tudtam érdekes, szórakoztató, olvasmányos, pláne világnézet formáló élményként megélni az olvasást.

Ennek ellenére ajánlom mindenkinek, akit kicsit is érdekel a téma.

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.