A háborúnak valójában nincsen semmi értelme. Felfoghatatlan számban halnak meg fölöslegesen emberek. Így megy ez.

(moly)

Vonnegut a regényében két síkon és számtalan idősíkban próbálja meg a fentieket megértetni az olvasóval. Az egyik cselekményszálban az írói én elénk tárja, hogy mennyire küzdelmesen jutott el odáig, hogy kiírja magából Drezda elpusztításának élményét (az esemény idején Drezdában volt hadifogoly). A másik szálban a katonának teljesen alkalmatlan Billy Pilgrim életén keresztül látjuk a háború teljesen abszurd, nyomorúságos és értelmetlen mivoltát, miközben Billy katona, hadifogoly, mindentől megijedő kisgyerek, menő látszerész és "állatkerti" látványosság.

Az írás egészét áthatja egyfajta keserű humor, amire a pontot a tralfamadoriak sztoikus, bölcs nyugalma teszi fel. Ennek a történetnek nincs igazán eleje, és nincs vége. Mindig aktuális. Mindig van háború, amin igazán senki nem nyer, de rengetegen egy életen át viselik a lelkükön-testükön a hatásait.

Valahol hátborzongató, hogy ez a kötet éppen most került sorra. Bár a tralfamadoriak szerint csak az emberi tudat korlátoltságának terméke a "most". Ugye...

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.