A kötet novelláit olvasva azt éreztem, hogy némelyik írást simán írhatta volna Karinthy, Örkény, Rejtő, Mikszáth vagy Tamási Áron...
/Libri/
Valószínűleg ez egyenes következménye annak, hogy a szerző az Osztrák-Magyar Monarchia szülötte, s ha minden igaz, (a wikipédia szerint) magyarul is tudott.
Annyiban teljesen új volt nekem az élmény, hogy Hasek legismertebb művét, a Svejket nem olvastam. Persze modoráról, hangulatáról hallottam már, így nem lepett meg az az állandóan jelenlévő szarkazmus, irónia, ami az egyes írásokat áthatotta.
Valójában a történetek alapszituációi nem humorosak. Sokkal inkább kellemetlenek, kínosak. Ám Hasek képes arra, hogy minden helyzetet nevetségessé tegyen - minél komolyabb, annál inkább. Ehhez jön az a fajta rokonszenv, amitől azt érzi az olvasó, hogy teljesen mindegy, hogy a történet Csehországban, Erdélyben vagy éppen a Balaton partján játszódik, ő ismeri ezeket az embertípusokat, ezeket a mechanizmusokat, amikből az egyes történetek felépülnek.
Röviden: remek szerző, remek novellák, remek gyűjtemény. Öröm volt olvasni.
A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.
