Úgy voltam vele, hogy beleolvasok kicsit lefekvés előtt. Na, ez nem az a könyv. Ezt kinyitod, és akkor csukod be, amikor az utolsó mondatot is elolvastad. És a kapcsolat itt nem ér véget, mivel még napokig ülepszik benned a számtalan rétege ennek az apró, és egészen hétköznapi történetnek.

libri

Hétköznapinak mondanám, mert hiszen semmi eget rengető nem történik benne. A Rákosi-korszakban zajló cselekmény elbeszélője egy kiskamasz, akinek a szülei magasabb beosztású párttagok. A családhoz érkezik egy vidéki lány cselédnek. A szomszédban lakik egy kamasz lány. A szülők dolgoznak, a nagymama mellőzve érzi magát, a szomszéd lány az erejét próbálgatja a fiún - aki, talán mert egyke, minden frusztrációját, dühét, önzését a körülötte levőkön vezeti le. Nem szimpatikus gyerek. Nem szimpatikus történet. Viszont baromi érdekes - legalábbis nekem, aki a korszakról nem nagyon olvastam, pláne ebből a szemszögből - a történelmi időszak megjelenítése. És a nagyon sokféle és nagyon valódi viszonyulások sora - egymáshoz, egy narancshoz, egy Bibliához -, elgondolkodtat a saját kapcsolódásainkon.

Baricchotól a Selyem még mindig egy cimborámnál időzik.

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.

...S még egy dolog: a jövőben, zömében ehhez hasonló egybekezdésesekre számíthattok. Úgy alakult az élet, hogy az írásra fordítandó energiáinkat ennél "hivatalosabb" helyeken pufogtatjuk el, s ide már nem nagyon marad lelkierő. Azon is komolyan elgondolkodtunk, hogy elengedjük Merle blogját. Végül arra jutottunk, egyelőre még maradunk, csak takaréklángra kapcsolunk. Szóval egyelőre így. Reméljük, így is meghozzuk a kedveteket egy-egy könyvhöz.