Őszintén bevallom, egyáltalán nem ismertem korábban a szerzőt, így a munkásságát sem. Vannak dolgok az ember életében, amik valahogy kimaradnak. Nekem ez ilyen volt - de milyen jó, hogy most olvastam!

/Líra/

Az első bekezdést olvasva az egyik szemöldököm szép lassan felhúzódott, miközben megfogalmazódott bennem, hogy: He!? Az első oldal végén a szemöldökeim egymáshoz közelítve ráncokat árkosítottak a homlokom közepére, s azt gondoltam: HE!?!?!? Majd a második oldalra lapozva megvontam a vállam, mondván: Hehe... És átadtam magam az élménynek, amit a Vian által teremtett világban való elmerülés jelent.

A sztori teljesen hétköznapi: van két fiatalember, egy gondtalan és gazdag, és egy mindig pénzszűkében levő dolgos. Utóbbira rátalált a szerelem. Előbbi mindennél jobban vágyik a szerelemre. Egyikőjük megházasodik, és mindent felad a szerelemért. A másikon elhatalmasodik a függősége, mindentől megfosztja. Hétköznapi tragédiák ezek, egy, a négy sarkából virtuózan kifordított világban: mert ebben a világban fényes bajuszú egereket cirógat az ember a lakásában, a szakácsnak akkora a presztízse, hogy a gazdag lány gondolni sem mer rá, hogy esetleg méltónak találtatik hozzá, az elszegényedők fényűző lakása dohos lyukká zsugorodik, az emberek a hétköznapok megpróbáltatásaiba beleöregszenek, és a zongora koktélt kever. Letehetetlen a könyv, mert soha nem szűnik meg meglepni. Minden helyzetről, amiről azt hiszed, hogy ismered, bebizonyítja, hogy fejre állítva is működik.

Ha nagyon fel akarok ülni a Vian-vonatra, azt mondom, olyan ez a történetmesélés, mint egyetlen hosszú jazz-nóta. Zseniális!

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.