Sokaknak meghatározóan rossz élmény volt ez a kis kötet a kötelező olvasmányok listájában. Nekem talán szerencsém volt, bár magára a történetre nem emlékeztem, arra igen, hogy jó hangulatban beszéltünk róla.

libri

Fórumokon nagyjából három fő viszonyulás kerül elő. Vannak az azon viccelődők, hogy ők is kérnek abból, amit bevett a szerző, mert máshogy nem tudják befogadni a szöveget. Vannak, akik egy rendkívül szórakoztató meseként tekintenek rá. Bevallom, én ezt a tábort erősítem. És vannak a nagytudásúak, akik elmondják, hogy mennyire összetett és sokrétegű a Hoffmann által teremtett világ, és milyen mitológiai és filozófiai utalások állnak össze benne koherens egésszé. Mivel az ilyen irányú tudásom igen hiányos, hiszek nekik.

A rövid, 12 fejezetből - vigíliából, virrasztásból - álló kötet számomra arról szól, hogyan feszül egymásnak a hétköznapi, polgári lét és a fantáziabirodalom, akár a világban, akár csak az ember lelkében. És az, ahogy ez az eposz lejátszódik a pragmatikus hivatalnokok, szalamandrák, zöld kígyócskák, valamint marharépa és sárkánytoll nászából született banyák között, akik mind maguknak óhajtják Anselmust, a maga helyét kereső diákot megszerezni, számomra mulattató. Lehet, hogy felületes vagyok, de legalább szívesen olvasom. :)

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.