Ezt annyira régen olvastam, hogy újra kellett olvasnom, hogy meg tudjam írni róla a bejegyzést. Úgyhogy most gyorsan meg is írom, mielőtt harmadszor is el kellene olvasnom.

(Forrás: libri.hu)

Na nem mintha nagy teher lett volna elolvasni kétszer. Valójában, annak ellenére, hogy a témában járatlan vagyok, könnyen olvasható, könnyen fogyasztható a szöveg. Ennek talán az az oka, hogy ez egy előadás-sorozat írott verziója: Freud a worcesteri Clark Universityn tartott öt előadást a pszichoanalitikus kutatásai, kísérletei eredményeiről. A hallgatósága nagyrészt kolléga volt, de mivel a tudományterület még alakulóban volt, a legtöbbször megmagyarázza, vagy hétköznapi példákkal szemlélteti azt, amiről beszél.

Az első előadáson egykori mestere egyik pácienséről beszél, akit hisztériával kezeltek. Mestere rájött, hogy a hisztéria összefoglaló névvel illetett betegség valójában különböző lelki megrázkódtatások hatására kialakult tünetek együttese. A megrázkódtatásokat az elme akaratlanul is a tudattalanban száműzte, de ha azokat onnan hipnózisban előbányászták, az általa kiváltott tünetek elmúltak.

A második előadáson arról beszél Freud, hogy hogyan vette ki a kezelésből a hipnózist, és helyettesítette az asszociációkra fókuszáló beszélgetésekkel a kezelést, melynek célja a traumatikus emlékek felszínre hozása. Itt említi először az elfojtás kifejezését, melyet a lelki problémák gyökereként azonosít.

A harmadik előadáson az álmok jelentősége kerül a középpontba - Freud eredetileg a teljes előadás sorozatot ennek a témának akarta szentelni, csak tartott tőle, hogy a hallgatósága komolytalannak, gyakorlatiatlannak tartaná, ha munkájának csak ezt az aspektusát mutatná be. A lényeg, hogy bizony az álmok elemzése is közelebb visz a személyiség kibontásához, mivel szerinte az álmokban a napi elfojtások feloldásai zajlanak le.

A negyedik előadáson szerintem egy picit ellentmond az elsőben elmondottaknak: míg ott az ismertetett kórtörténet tüneteinek gyökerei lelki megrázkódtatásokból eredtek, a negyedik előadásán azt mondja, minden neurózis a szexuális elfojtásokból ered. Itt csak érintőlegesen veszi végig a gyermekkortól a kamaszkoron át zajló szexuális fejlődést, és a normákba való besimulásból adódó elfojtásokat, de akit részletesebben érdekel a téma, egy másik kötetben három értekezést is szentel neki.

Az utolsó előadáson azt fejtegeti, hogy a feltárt elfojtásokat hogyan tudja a páciens olyan mederbe terelni, ahol az indulatok és feszültségek pozitív irányba fordulhatnak, de legalábbis negatív hatásuk megszűnik.

Kompakt kis olvasmány ez, jól lekerekített fejtegetésekkel. Még ha nem is a legnaprakészebb eredmények vannak benne, szerintem egy olvasást mindenképp megér annak, akit laikusként érdekel, mitől volt olyan nagy szám Freud.

A folyamatosan frissülő listát a már olvasott darabokról itt tudjátok követni.