Továbbra is Lancaster Henrik és Yorki Edward uralkodásának idejében járunk, ezúttal egy olyan karakter szemszögéből megismerve a körülményeket, akit eddig csak a "futottak még" kategóriaként mutatott be a szerző. Hősnőnk Anne Neville, aki rövid élete folyamán talán a legmozgalmasabb játszmában résztvevő sakkfigura volt.

Hű, de megszenvedtem ezzel a kis könyvecskével... Nem véletlen a többhetes hallgatás. Annyi idő alatt rágtam át magam ezen a köteten, mint anno a Háború és békén.

(libri)

Érdekes a kötet viszonyulása a már olvasott és ismertetett előző kettőhöz. A szerző azok között írta, az én tetszési skálámon is azok között helyezkedik el, s az az idő, melyet a történet felölel, átfogja, összeköti az előző kötetetek időtartamát. Mindezt ebben az esetben a vörös rózsa szemszögéből teszi. Lássuk, hogyan!

(moly)

Edgar Allan Poe írásait soha nem tudtam igazán hova tenni. Nem tudok rajongani értük, de nincs is velük semmi bajom. Néha kicsit azt érzem, hogy nagyobb lelkesedést érdemelne tőlem ez a bizonyos körökben kult-szerző, de valahogy nem tud elkapni. Azért alapvetően jobb olvasás-élmény volt ez a kötet, mint a legutóbbi.

(moly)

Az előző írásomban alapvetően negatív véleményt fogalmaztam meg Luxemburgi Jacquetta történetéről. Most, a lányának meséjét olvasni pont az ellenkező élmény volt.

(Libri)

Oscar Wilde az egyik kedvenc íróm. A Dorian Gray arcképét évente elolvasom, és nagyon szeretem a színdarabjait és novelláit. A Helikon kötetében a szerző meséi kaptak helyet. Hurrá!

libri

Amikor kellő mennyiségű Helikon Zsebkönyvem volt már ahhoz, hogy bekattanjon a gyűjtőszenvedély, magától értetődően vettem meg a sorozat első kötetét. Majd felraktam a polcra. Majd eszembe sem jutott kinyitni. Ami tényleg fura, mert amúgy nincsenek olyan könyveim, amiket nem olvasok. De itt valahogy érvényesült a "legyen meg az első kötet, hiszen sorozat, de mi közöm nekem Napóleonhoz?"-hozzáállás. Többek között ugye azért is találtam ki ezt a bejegyzés-folyamot, hogy az ehhez hasonlóan méltatlanul mellőzött kötetek is sorra kerüljenek. Meg hogy nekem is legyen közöm Napóleonhoz. Végül is ez a célja a kiadónak, nem?

És tudjátok mit? Meglepően kellemes olvasmány volt. Részletek alant.

moly

Mi is az a Lakeside Weekend? A mi első alkalommal rácsodálkozó eszméletünk szerint: vízpart, sátorozás, baráti társaságok, 2-99 évig terjedő korosztály, bestiális amerikai járgányok, szuper bandák, olyan külföldi együttesek, akiket az életben nem hallgathattunk volna élőben, rengeteg tánc, kemping-kaja és streetfood-kánaán, hideg sör, másnap sokáig alvás. Három nap pozitív energiákban tobzódás és jófélén elfáradás. Na de hogy kerültünk mi ide?

Nehéz lesz úgy írni erről a regényről, hogy nem hivatkozom korábban olvasottakra - időben később játszódókra -, de megpróbálom mederben tartani a témát (he-he...).

Ha egy csöppet utánanéz Pihilippa Gregory-nak az ember a magyar vonatkozású internet-bugyrokban, rendre azt látja, hogy az olvasóközönség véleménye szerint erősen hullámzó a regények színvonala. Továbbá azt is láthatja, hogy a legtöbben ezt egy jobban sikerült darabnak tartják. Én még csak négyet-ötöt olvastam a regényfolyamból, nekem ez tűnt eddig a legkevésbé sikerültnek. A történet minimálisan spoileres ismertetése után el is mondom, miért.

(Libri)

Ismerőseink, követőink rég tudhatják már, hogy bejegyzéseink gerincét alapvetően az olvasmányélmények pellengérre állítása adta mindig is. Mivel blog-téren az utóbbi hónapokban (valójában már éves nagyságrend) kevésbé voltunk aktívak, 2017 decemberében kitaláltam, hogy összeállítok egy olvasmánylistát 2018-ra, így biztosítjuk a rendszeres publikálást, s ha már úgyis lendületben leszünk, akkor könnyebb lesz másról is írni. A listát össze is állítottam. És itt elakadt a dolog. Na de majd most! Nem ígérem, hogy decemberig a lista végére érünk, de legalább 2019-ben is lesz miért billentyűzetet ragadni.

                         (The Book Castle)                                                           (Librarius)

Most már több mint egy éve inaktív Merle, bokros teendőink és hangyányi megfáradtságunk okán. Érzem én, hogy ekkora szünet után valami ütős vagy aktuális témával kellene visszatérni (minimum egy "Így csinálj DIY esküvőt" posztot illene összeraknunk), mégis egy olyan típusú bejegyzés jön, ami kevesebbeket érdekelhet, viszont ami a legközelebb áll hozzám: könyvről írok.

Ugyanis kritizálás fog most következni. Mondhatni, enyhén vitriolos tollal indítom újra a blogolást. Bocsi.

Valamivel több, mint egy éve fogalmazódott meg a közös blog elindításának ötlete. Valamivel kevesebb, mint egy éve élesítettük is az első néhány írást. Nekem volt ez fontosabb, úgy éreztem, hogy a Reading Challenge befejezése után maradt űrt pótolni kell valamivel. Greffi vállalkozott a közös munkára, mert látott benne némi kihívást.
Jeles alkalmakkor érdemes számvetést készíteni, új irányokat felvázolni, a tapasztalatokból tanulni. De van, hogy a számvetéssel nem lehet megvárni a jeles alkalmat.

"Pattogatott pulykahere nincs?"

Forrás: moly.hu

Minap Merlével motiváltan a MOM-ba mentünk, most meg megmondjuk milyet mozikáltunk - s még mást, minimálban. Egy kisebb baráti társasággal vágtunk bele a kalandba, jelesül a kedvenc Sherlock Holmesunk nevével fémjelzett Dr. Strange került a vászonra, és kimondottan jól szórakoztunk.

"Seregély, gondolja magában, ha te azt hiszed, hogy az az épület biztonságosabb, akkor nem én leszek, aki szabadon enged."

Forrás: moly.hu

Az, hogy grafomán vagyok, nem újdonság senki számára. Aki kicsit közelebbről, személyesen is ismer, az tudja, hogy nagyon sok dolog foglalkoztat egyszerre, annyi dolgot próbálok belezsúfolni egy napba, ami egy hétre is elég lenne. Van a munka, az tíz óra a napból. Marad tizennégy. Mihez is kezdjek vele? Bevásárlás, takarítás, sütés-főzés. Alap. Olvasás, egyrészt hogy ne bolonduljak meg, másrészt, hogy legyen miről írni. Blogolás. Témavadászat blogoláshoz. Babrálás: mindenkinek minden alkalomra személyre szabott ajándék, kísérletezés új technikákkal, néha magamnak is tudok valamit csinálni. Alapvetően nem gondolom magam szétszórtnak, de ennyi dologba azért már én is bele tudok veszni.
Ezen a ponton jönnek a cetlik és noteszek.

"Milyen nehéz is az élet. A férfiak csak akkor kedvesek, ha az ember jól néz ki, viszont a nők egyáltalán nem kedvesek, ha az ember kinéz valahogy."

Forrás: libri.hu

"Éjfél felé egy minden eddiginél öblösebb, hosszan morajló robbanást hallottak. Egymásra néztek, ez nem légi bomba volt, nem lövedék és akna, hiszen azokat ismerték már. Ez csak az Erzsébet-híd lehetett... (...) Hallgattak, füleltek, egy ostoba kis utolsó reménnyel, ki sem merték mondani... Aztán ennek is vége lett, még egy robbanás. A Lánchíd, a legrégibb budapesti híd...
Buda és Pest, az ország egyesült fővárosa széttört."

Forrás: moly.hu

Bevallom őszintén, nem gondoltam, hogy én valaha Újkígyósra fogok menni. Pláne nem azzal az egyetlen céllal, hogy ott hamburgert egyek. Úgy alakult, hogy ez megtörtént, és azóta küldetésemnek tartom, hogy másokat is erre buzdítsak. Élménybeszámoló az újkígyósi Yes Chef!-ről.

"Mielőtt Mr. Tedescu nekem esett, megkérdezte, emlékszem-e arra a néhány sorra, amit egyszer az íróasztalán olvastam. Akkor úgy gondoltam, csak színházi jegyzetek, de most kiderült, hogy ezek valamiféle jóslatok, és Tedescunak nagyon fontosak. Szóról szóra elismételtette velem, és amikor látta, hogy pontosan vissza tudom idézni, azt mondta, ez az életembe fog kerülni..."

Forrás: moly.hu